Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Székelyföldi képeslapok - Bónis Johanna: Marosvásárhely kézműves társadalma a XV–XVI. sz.-ban
előzte, de látványos háztartásszám növekedésüknek köszönhetően megelőzték olyan települések is, mint Szelistye (735 háztartásszám), Topánfalva (667) és Abrudbánya (665).27 A II. József nevéhez fűződő 1784-1786-os népszámlálás alapján Marosvásárhelynek 1786-ban 4855, 1787-ben pedig 4987 állandó lakosa volt. Az itt tartózkodó idegenekkel együtt összlakossága 1786-ban 5934 személyt tett ki.28 Tanulmányunkban csupán a népszámlálás bennünket érdeklő adatait tárgyaljuk, vagyis a felnőtt férfilakosság társadalmi rétegek szerinti megoszlását, különös tekintettel a kézművesek arányszámára. Ilyen értelemben a lakosság túlnyomó többségét a „kertészek, napszámosok, kézimunkával élők” tették ki, mintegy 622 főt, vagyis a felnőtt férfi- lakosság 37,81 %-át, következnek a „városi cívisek és mester emberek” 399 fővel, a felnőtt férfilakosság 24,25%-ával, valamint ezek örökösei (297 fő, 18,05%-kal). Az ipari tevékenységet űzők közé besorolható még mintegy 203 fő (a lakosság 12,34%- a). Ehhez képest az 1787-ben Marosvásárhelyen összeírt 57 nemes (3,4%), 32 pap (1,94%), 28 fő tisztviselő (1,70%) és 7 katona (0,42%) a lakosság csekély részét tette ki. Mivel a népszámlálás tételes adatokkal nem szolgál a kézműves társadalom szakmánkénti megoszlásáról, a hiány kiegészítésére az 1785/86. évi adótabellához folyamodtunk.29 Az adótabella hátránya, hogy alanya a család, nem a személy, de a rendi tagolódás sorrendjében felsorolt családfők neve után nemcsak a megadózandó vagyoni állapotot, hanem a foglalkozást is feltünteti. Ekkor Marosvásárhelyen 556 kézműves 42 féle szakmát űzött. Közöttük öt szakmát (molnár, üstgyártó, kalapos, nyomdász, festő) csak egy-egy személy képviselt. Domináltak azonban a hagyományos mesterséget folytatók: a csizmadiák (156), a tímárok (58), a szűcsök (51), a szabók (40), a mészárosok (37), a szíjgyártók (22) és az asztalosok (20). Az 1832-ben elrendelt összeírások negyedenként (fertályonként) készültek, és demográfiai, társadalmi és gazdasági szempontok alapján vették számba a város lakosságát.30 Marosvásárhely negyedekre osztása közigazgatási szempontból évszázados múltra tekint vissza. Az 1800-as évek első évtizedeiben a latin „piatea” megnevezést a , fertály" váltotta fel.31 A város területe a négy főút, a Szetgyörgy utca, a Szentkirály utca, a Szentmiklós utca és a Poklos utca mentén négy negyedre (fertályra) tagolódott. A négy fertály területét tekintve nagyjából azonos méretű, határozottan elkülönülő négy közigazgatási egységet képezett.32 Mindegyik fertály élén egy- egy fertályos kapitány állt, akik egyéb feladataik mellett, a XIX. század harmincas 21 SONKOLY Gábor 2001. XIII., XIV. mellékletek alapján. 28 DANYI Dezső - DÁVID Zoltán 1960. 368. 29 MmOL, Mvhely It, Adótabellák 1 lO.sz. 30 MmOL, Mvhely lt, Összeírások és népszámlálások 15-20. sz. 31 1818-ban a Szentmiklós utcai fertály, 1824-ben a Szentgyörgy utcai fertály említtetik. VIGH Károly 1996. 199. 32 A negyedek utcái (1862-ben): Szentgyörgy utcai negyedben: Cigány mező, Német város, Szabó köz, Követses, Klastrom, Nagy és Kis Szurdék, Korház, Vár melléke, Román templom, Palás köz, Rozsa, Pongrátz köz, Bomyúmező és Rozsa köz; a Szentkirály utcai negyedben: Nagyszentkirály, Kisszent- király, Csillagköz, Tyukszer, Serház és Malom utca; a Poklos negyedben: Hajós köz, Dinnyeföld, Puszta köz, Kis utca; a Szentmiklós utcai negyedben: Szentmiklós, Sáros, Újváros, Régi baromvásár, Közép régi baromvásár, Kis régi baromvásár, Térjmeg, Kutas, Fazakas, Ebhát, Temető, Kálvária, Csörgő utca. BENKŐ Károly 2001. 19. 483
