Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Székelyföldi képeslapok - Bónis Johanna: Marosvásárhely kézműves társadalma a XV–XVI. sz.-ban
folyamatosan jelen van a kézművesekkel egy sorban, mint egy olyan testület, mely leginkább tükrözi a város gazdálkodásának sajátosságait. A kézműves társadalom dinamikája Marosvásárhelyen a XVIII-XIX. században A XVIII-XIX. század gazdasági, társadalmi változásainak számbavételéhez az 1750. évi erdélyi adóösszeírást, az 1786. évi népszámlálás adatait, valamint az 1785/86. évi adótabellákat és az 1833—1838-as összeírásokat elemezzük.22 Az 1750. évi adóösszeírás név szerint sorolja fel a háztartásfőket, rendi kategóriájuk alapján (nemes, polgár, szabad székely, jobbágy, zsellér stb.) meghatározva a háztartások gazdasági erejét (a telek nagyságát, a telken lévő házak számát, a családfő szántóföldjeinek nagyságát, háziállatainak számát stb.). Pontos képet kapunk így Marosvásárhely társadalmi rétegződéséről, az egyes családok gazdasági lehetőségeiről is.23 A Marosvásárhelyen összeírt mintegy 622 családfő társadalmi hovatartozása alapján a következőképpen oszlik meg: 378 földbirtokkal rendelkező polgár, 92 földdel rendelkező özvegy; 63 földbirtokkal nem rendelkező szabad ember; valamint 77 suburbanus (külvárosi, kültelki) személy és 12 suburbanus özvegy. Tanulmányunk szempontjából különös jelentőséggel bír az a tény, hogy az 1750. évi összeírás az első olyan forrás, amely a polgári renden lévő családfők esetében megjelöli azok foglalkozását (iparos, kereskedő stb.) és osztályozza is egyben három különböző minőséget (jó, közepes, rossz) jelölve meg. Az osztályozás természetesen nem döntően a szakmai jártasság szempontjai szerint történt; a családfő vagyona, gazdasági ereje határozta meg a „classificatio”-1, vagyis az egyes csoportba való besorolást. A fizetendő adó mértéke is a besorolás alapján változott. Az összeírás adatai alapján Marosvásárhelyen ekkor 296 különböző foglalkozást űző (kézműves, illetve kereskedő és egyéb) polgári renden levő lakos élt. Az előforduló mintegy 28 különböző foglalkozás számszerinti megoszlása iparágakon belül a következőképpen alakult: élelmiszeripar: 31, fém- és fémfeldolgozó ipar: 25, bőr- és bőrfeldolgozó ipar: 162, textil-és ruházatiipar: 26, építő- és faipar: 18, szolgáltatóipar: 6, más iparágak: 9. A legnépesebb szakmákat továbbra is a bőr- és bőrfeldolgozó iparban találjuk: 70 csizmadia, 38 tímár, 36 szűcs, csak ezután következnek az élelmiszeriparhoz tartozó mészárosok (27-en) és messze mögöttük a többi iparágakban dolgozó kézművesek. Aránylag gyengén képviseltek a textil- és ruházatiipar, valamint a fém- és fémfeldolgozó iparágak szakmái. Elgondolkodtató az építőiparban dolgozó kézművesek alacsony száma. 1750-ben egyetlen kőműves mester sem élt a városban. A XVII. század derekán a városban működő 17 asztalos mesterrel szemben,24 a XVIII. századra visszaesett ez a mesterség is. A ,/aber lignarius" (fával dolgozó) megnevezéssel összeírt 4 mester, valószínűleg egy személyben látta el az ács, az épületasztalos és az asztalos teendőit. Nem érdektelen megjegyezni, hogy az ugyanebben az 22 MmOL, Mvhely It, Összeírások és népszámlálások 1.; Adótabellák 110 sz.; Összeírások és népszámlálások 20-22. sz. 23 MmOL, Mvhely lt, Összeírások és népszámlálások 1/1750. Az 1750. évi összeírás kézműves lakosságra vonatkozó adatai: BÓNIS Johanna 1997. 63. 24 BÓNIS Johanna 1997. 65. 481
