Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Kétvízközi homokszemek - Solymos Ede: Morzsák egy észak-bácskai néprajzkutató tarisznyájából
cérnán, a paprikát megtörjük. Van, aki a szárát is megtöri, és a paprikához keveri. A malomba is fonalba adták be. (Varga Pál, Bátmonostor, 1952. Adattár: 21-69.) Paprikát már 30 éve termelnek, de előbb nem, csak 20-30, esetleg 50 kvadrátot, többet nem. De itt Dusnokon, Fájsz, Bátya, csupa paprika Kevés mást termelnek Azok csak azt, mert ott nincs szőlő. Hordóba tettek el paprikát, jó húsosat, rá gyenge bort, egy marék sót, két hektós hordóba negyedkiló timsót, akkor szalicil még nem volt, meggylevelet ágastól a tetejére, rá deszkát és követ. Fele viz és fele bor volt rá. Nagyon finom volt. (Erdős Jakabné 70 éves, Nemesnádudvar, 1969. Adattár: 219— 69.) Zöldségfélét, főzelékfélét nem termesztettek. Se spenót, se saláta, semmi ilyen nem volt. A virágkertészetet is én kezdtem, addig nem volt, aztán csináltam másoknak, egyik a másikától átvette. Itt semmi gyümölcs nem volt. Én hozattam ide gyümölcsfákat is. Sárga agyag altalaj nem jó a szőlőnek sem. Csátalja, Baracska, Vaskút, Cémahát a legjobb bortermő rész, itt volt a garaiaknak szőlejük. Cémaháton, a borsodi határban volt a legjobb bor. Meg is itták, ami termett, eladásra nem jutott. A szőlőt itthon dolgozták föl, többnyire vasárnap. (Sál Ferenc 70 éves, tanító, Gara, 1969. Adattár: 82-69.) Lencsét nem is ismertük. Zöldbab volt. Misi a napokban kérdezte: Mami, mikor főztél lencsét? Mondom, hogy még soha. Pedig már ettem. (Kőhegyi Vincéné, 64 éves, német, Katymár, 1969. Adattár: 92-69.) Lencsét itt nem termesztettek. Gyerekkoromban ettem, mikor Szabadkán kórházban voltam. (Borsodi Gergelyné 73 éves, Tataháza, 1969. Adattár: 117-69.) Azelőtt kevés volt a virág, külön virágoskert nem is volt. (Borsodi Gergely 72 éves, Tataháza, 1969. Adattár: 117-69.) Hajózás, fuvarozás, kereskedelem Ennek a Csapiáros Tuncsi bácsinak volt négy lova, azokkal vontatott, de mindig volt két csikója is, mikor 3 évesek lettek, akkor fogta be, addig ilyen munkára nem lehetett. O vontatott a Csatornán, de a Dunán is. Számtalanszor láttam, hogy átúsztatott a lovaival a Sugovicán, meg más mellékágakon is. Később már egy kis kompot is akasztottak a hajóra, azon vitték át a lovakat. Ősszel, mikor megszűnt a vontatás, fuvart vállalt a bajai kereskedőknek, főleg ezeknek a gyolcsosoknak. Morvaországig, Csehországig jártak föl, ezeknek a Schulekok, Kleinok, gyolcsosok, ezeknek hoztak, de hoztak a többi kereskedőknek is különféle árúkat, Pestről. Innen meg odaföl olyan dolgokat, ami ott köllött, pl. egyik alkalommal, azt onnan tudom, hogy mint gyerekek megvámoltuk az aszalt szilvát, ilyesmiket vittek föl. Volt majdnem négy méteres kocsija, különleges vastag tengelyekkel, erős kerekekkel, úgy is hívták ükét, nehéz fuvaros, hogy akármilyen terűt el tudjon vinni. Mikor ilyen hosszú fuvarra ment, két hónap is beletartott, míg 472
