Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Kétvízközi homokszemek - Békési Imre: Kötelesek a vásárban
Az első világháború előtt a kender mázsája 20 korona volt, a kötelet 80 koronáért adták. Egy év alatt a pusztán családtagjaival dolgozó köteles 14-15 mázsa kendert is feldolgozott. Az adó nem terhelte túlzottan, így öt-hat hold földet meg tudott vásárolni, ennek hasznából élt öregségében. Az idős mesterek (Faragó Károly, Rudnai Kálmán, Fejes József) emlékezése szerint jó szakma volt a köteleseké. A húszas évektől kezdett hanyatlani az ipar. A század elején kialakuló gépi kötélgyártás ugyan még nem rontotta túlzottan a kis mesterek üzletét. A gyári ponyvák, pokrócok, majd a hosszú, egyenes, műszaki kötelek elhódították ugyan a piacot, de a mezőgazdaságban használatos kötélfajtákat továbbra is csak a kisiparos tudta készíteni. Itt ti. a megköthető, csomózható, a vége felé egyenletesen vékonyodó, kúpos, ún. konikus kötelekre van szükség, s ilyeneket nagyüzemi gépekkel nem lehet készíteni. Egy időre veszélyesebb lett a kisiparra a lánc. A láncból készült istráng, nyakló lényegesen tartósabb, olcsóbb, mint a kötél. Ez már több vásárlót, főként fuvarosokat vont el a kötelesektől. De sokan megmaradtak a kenderkötél mellett. Nyugtalanabb lovak könnyen belekeverednek a hámba, s a veszélyes helyzetből csak úgy szabadíthatok ki gyorsan, ha a köteleket elvagdossák. Ezt lánccal nem lehet megtenni. A ló pedig többe kerül, mint amennyi a láncon megtakarítható. Sajnos a lovak kereslete sem maradt változatlan. A mezőgazdaság nagyüzemi átalakításával elveszítette jelentőségét a kisipari kötélgyártás. A kalocsai mesterek közül Bagó Imre eltűnt a fronton. Adatközlőim közül 1953-ban Matula Pál, 1956-ban Rudnai Kálmán, 1960-ban Fejes József halt meg. A solti Faragó Károly is tanítónak adta a fiát, pedig az ő családjában négy emberöltőig visszavezetve minden férfi a köteles szakmát tanulta ki. Nincs olyan fiú a környéken, aki az apja szerszámait venné kézbe, és tanulónak sem jelentkezik senki. Kalocsán 1964-ben egyedül a dunapataji származású Kovács Pál dolgozik. Utóda nincs, néhány év múlva ő is beadja az ipart, s ezzel Kalocsán is kihal ez a régi mesterség.” (így is lett. 2004. B. I.) IRODALOM BÉKÉSI Imre 1964 A kalocsai kötelesek szaknyelve és munkamenete. Egyetemi doktori értekezés, kézirat, József Attila Tudományegyetem, Szeged 1997 Egy kötélverő mester javainak Inventáriuma 1817-ben Kalocsán. In: BÜKY László (szerk.): Nyíri Antal kilencvenéves. JÄTE BTK Magyar Nyelvészeti Tanszék, Szeged DEHÉNY József 1922 A kalocsai céhek története. Kalocsa GERESCHER, Konrad 2004 Batschkaer Ahnenspiegel. Vermögensform, Arbeitsweise, Lebensart. (Anhang: 200 körperliche Ahnenberufe mit Arbeitsmerkmalen.) JGYF Kiadó, Szeged VARGA Lajos 1927 Kalocsa és vidéke. Kalocsa 447
