Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Kétvízközi homokszemek - Bereznai Zsuzsanna: Ongriets, Umgriets, Amgrias… Édes tészták, sütemények és egyéb édességek az alvöldi sváboknál (XX. század)
Kigltje, Kichltjr, Kihiltji, Kiachla (fánk) A fánk kelt tésztából készült, kerekre szaggatott, zsiradékban kisütött étel. A magyar fánk szó erdélyi szász eredetű. A XX. század első felében a sváb paraszti konyhákon alkalmi tésztának számított. Főleg farsangban és a disznótoros vacsorára sütötték. Hajóson vers is volt erről: Luschtig ischt dr Fasnidtag, (A farsang napja de vidám, wenn mei Muattr Kiachla bacht. fánkot süt a jó anyám.) Hajóson az első nagyböjti vasárnapot fánkvasárnapnak (Kiachlasanntig) nevezték, mert akkor minden háznál fánkot, korongfánkot (Schaiblakiachla) sütöttek. Ezen a korongvasárnapon a legények és a férfiak tüzet ugrottak át, közben a lányok dobálták a fánkokat. Ha a legény nem fogadta el a lány fánkját, vagyis nem volt szimpatikus számára a lány, akkor nem kapott a fánk után. Másnap reggel tele volt a rét az el nem kapott fánkokkal.16 Később tésztanapokon, főleg pénteken fogyasztották az ebédhez, második fogásként. A hajósi kelt fánk neve agheflidi Kiachla. 1 dl tejhez élesztőt és cukrot tesznek, s felfuttatják. Ezután hozzáadnak 2,5-3 dl meleg tejet, sót, 3-4 egész tojást, vagy újabban csak a sárgáját, s annyi lisztet, amennyit fölvesz. Az így összeállított tésztát fakanállal jól kikeverik, hólyagosra, kb. 10 percig. Majd meleg helyre teszik kelesz- teni. Télen nehezebben kel meg, ezért egy fazékba meleg vizet tesznek, s arra teszik rá a meglisztezett tésztát egy edényben, terítővei lefedik és 1 óra hosszat kelni hagyják. Télen még a gyúródeszkát is melegíteni kell, odateszik a sparhelt mellé — másképp nem lesz jó a tészta. Ha megkelt, lisztezett gyúródeszkára teszik, s kiszaggatják fánkszaggatóval. Ezután a deszkán tovább kelesztik. Minél tovább fekszik a gyúródeszkán a tészta, annál jobb lesz. Sütés előtt a közepén egyet nyomnak — de ne legyen lyukas —, majd forró zsírban kisütik. Régen csak porcukorral szórták meg, ma baracklekvárral fogyasztják. Mezőberényben a régi disznótorok elmaradhatatlan fogása volt a fánk. Azt tartották, hogy a fánknak ilyenkor szép nagyra keltnek kell lennie, hogy a következő évi disznótorra is jó kövér disznóik lehessenek. Hartán is lekváros fánkot (Kichltjr) adtak a disznótorban a rétes, a pogácsa és a kelt tészták mellett.17 Nemesnádudvaron a kerek farsangi fánk (pruna Kihl) tésztáját a következő alapanyagokból állítják össze: liszt, élesztő, tej vagy szódavíz, tojássárgája, s van olyan is, aki krumplit is beletör. Ma legtöbb helyen olajban sütik ki. A szalagos fánk a vállaji sváboknál is elsősorban jellegzetes farsangi étel volt. Ha nem sikerült szalagosra kisütni, akkor inkább eldugták, de a vendégeknek nemigen kínálták. A kelt fánktésztát lisztezett gyúrótáblára öntötték, széthúzogatták és duplájára visszahajtották. Ezután fánkszaggatóval kiszaggatták és a hajtás mentén keletkezett világos csíkot, amely a fánk oldalán körbefütott, nevezték szalagnak.18 A balmazújvárosi svábok a zsírban sült fánkot (Kihiltji) régen főként disznóöléskor és farsangkor sütötték. Úgy készítették, hogy egy liternyi liszthez 2—3 tojást 16 SCHÖN Mária gyűjtése, Hajós. 17 BEREZNAI Zsuzsanna 2001. 247-250. 18 CSERVENYÁK László 1991. 162. 433
