Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Kétvízközi homokszemek - Bereznai Zsuzsanna: Ongriets, Umgriets, Amgrias… Édes tészták, sütemények és egyéb édességek az alvöldi sváboknál (XX. század)
A XX. század első felében az ünnepi édességek köre még igen szűk volt a sváb parasztság körében. Ünnepekre fánkot, hájas tésztát, kalácsot, rétest sütöttek leggyakrabban. A polgári háztartásokban azonban már a XIX-XX. század fordulóján is sokféle süteményt készítettek, német és magyar nyelvű szakácskönyveket is használtak. A polgári családoknál vagy az éttermekben szolgáló sváb parasztlányok hazavitték az új környezetben megismert sütemények, édességek receptjeit, melyek az 1930^10-es évektől egyre ismertebbé váltak, de eleinte csak a tehetősebbek körében. A XX. század második felében pedig a Nyugat-Németországba telepített rokonoktól is sokféle hagyományos vagy új keletű német süteményféleséget ismertek meg. Édes tészták, sütemények és egyéb édességek Knédlik (gombócok) A gombócok régóta fontos részét képezik az európai étkezési kultúrának. Már a középkorban készültek különféle hozzávalókból gyúrt gombócok. A burgonya fel- használása csak 300 éve terjedt el Európában, a burgonyás gombócok ezután váltak népszerűvé. Az alföldi svábok asztalán leginkább a sós jellegű knédli változatok ismeretesek, melyeket a savanyú káposzta tetején párolnak meg, vagy önállóan fözik ki a forró vízben. Általánosan ismert a szilvás és a meggyes gombóc, fahéjas cukorral ízesítve, a lekváros és a túrógombóc is. A gőzgaluska is igen népszerű, mely a kalácshoz illetve fánkhoz hasonló tésztából készül, ízlés szerint édesítve. A Pest megyei Szigetújfalun a Tampfnudl (kelt, gőzben főtt tészta) nevű ételt a legrégibb nemzeti ételnek tekintik, melyet Németországból hoztak magukkal.7 Ez kissé édes, kelt kalácstésztából készül, melyet lábasban felforrósított vizes zsírra tesznek, és a tészta fedő alatt sül-párolódik: hatalmasra kel, ugyanakkor szép pirosra sül meg. Itt bablevesbe aprítva eszik, vagy a kompóthoz hozzá tördelik, belemártogatni is szokták. Az édesítés mértéke a család ízlésétől is függ.8 A következő módon készül: 60 dkg lisztbe egy kanálnyi zsírt, kis sót, édes tejben feleresztett élesztőt tesznek. Majd meleg víz hozzáadásával tovább gyúrják, rendes kelt tésztát dagasztanak, majd 3 kis cipót gyúrnak belőle. A kis cipókat az első kelesztés után kell megformázni, majd újra kelni hagyják. Egy nagy lábasba egy ujjhajlásnyi (ujjpercnyi) vizet, egy púpozott kanál fagyos zsírt tesznek, ebbe kerülnek bele a megkelt cipók. Ha a víz felforrósodott, akkor teszik bele a cipót, majd a lábast lefedik. Lassú tűz mellett a lábast állandóan forgatják, de a fedőt kinyitni nem szabad. A tészta nagyon magasra feldagad, mivel a gőz felhúzza, de ha kinyitják, összeesik. 7 PFLUM Gizella 1969. 8 A Tolna megyei Pári községben gyűjtött recept szerint másfél duplamarék liszthez 3 kanál cukrot, 1 csipet sót, 2 tojást, fél liter tejet és 2 dkg élesztőt tesznek. Itt a jól kidolgozott tésztát fél óráig pihentetik. Egy lábas fenekére cirkot tettek négyzetrácsosan, bő zsír felforrósítása után tették bele a pogácsa nagyságú gombócokat, hideg vízzel öntötték fel és szép pirosra sütötték. Tálaláskor cukrot szórtak a tetejére. Olyan változat is volt, amikor a fél kg liszt, 3 dkg élesztő, 2 kanál cukor, só, víz hozzáadásával összeállított tésztából 3 nagy gombócot formáltak, az előbbi módon elkészítették, s főtt aszalókkal fogyasztották. (RE1MANN Rózsa 1979) A Baranya megyei svábok a gőzgombócot párolt káposztával (DampfknödeI mii Kraul, Kraulhefeknödel) fogyasztották. (WILD Katalin 1992. 65.) 427
