Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Kétvízközi homokszemek - Simon András: „Hát nem mese körte ez?” A Kieffer körte Halas gyümölcskultúrájában
közlemény szerzője, majd két, általa tévesnek tartott eredeztetésről is szól. bálunk, Kiskunhalason, a laikusok előtt sokáig az a téves hír tartotta magát, e nagyszerű körte a birsből származik keresztezés útján, de ez ki van zárva, annál inkább is, mert a birs 4-5 héttel később virágzik, mint bármelyik körtefaj s így a beporzás, a megtermékenyítés teljesen lehetetlen.” A másik, „nem kevésbé kósza hír” a cikk írója szerint az az elképzelés, amit Nagy Szeder Istvántól idéztünk, s ami Fazekas Bálint szerint néhány budapesti napilapban jelent meg, nevezetesen: hogy Szathmáry a 3 csemetéhez a düsseldorfi mezőgazdasági kiállításon jutott. „Ez a hír sem fedi a valóságot, annál inkább sem, mert, — Győré szerint — a mintakerti egyetlen Kieffer anyafát kivágatta és elültette Szathmáry igazgató, aki akkor kertbizottsági elnök volt, azzal az indokkal, hogy ez annyira rossz körte, hogy nem érdemes szaporítani. E híresztelés alaptalanságát mi sem bizonyítja jobban, minthogy Szathmáry igazgató ugyanakkor pirtói birtokán a diákokkal napi 1 korona munkadíj mellett 10 000 darabot szemeztetett csupán e faj körtéből horribilis árban való eladás céljából. Az oltóvesszőket Dömsödről személyesen hozta magával. A vadcsemetéket Ceglédről Unghváry Lászlótól hozatta. Mindezekkel ellentétben álló híresztelés tehát humbug és dajkamese.”'0 Bármi is legyen az igazság, bárhonnan is került Szathmáry kertjébe az első — avagy az első három — Kieffer-csemete, e körtefaj nemcsak meghonosítójának, de Halas városának hímevét és gazdasági előrehaladását is nagyban előmozdította, sőt otthonra talált a hasonló adottságú környékbeli helységek határában is." Sajnos erre vonatkozóan kevés a szakirodalmi utalás. Bodor Géza Kecel gyümölcstermelése kapcsán említi a fajtanevek között, s leírja, hogy a két világháború közötti időszakban a legnagyobb tömeget adó körtefajtaként tarthatjuk számon, s még a ’80-as évek elején is vezető szerepű, bár csökkenő jelentőségű fajta.10 * 12 Ugyanő szintén a fajtanévlistában utal rá Küffer körte vagy Kiffer körte alakban Kiskunmajsa kapcsán.13 Horváth István újszegedi, Vedres utca 5. szám alatti faiskolájának 1934-35. évi főár- jegyzékében is feltűnik már, igaz, a nyomtatott fajtanevek után kézírással toldották be a következőt: „Küffer körte és még mások,”14 Szerepel a Szegedi szótárban, két szócikk formájában is. Az egyik a Bálint Sándor által Alsótanyán valamint Harkakö- tönyben regisztrált kiferes vagy kifferös alak, melynek jelentése: ’kizárólag kifer- körtével betelepített nagyobb gyümölcsös’. A másik szócikk maga a fajtanév, vagyis a kiferkörte, amelyet új, nemes körtefajtaként jellemez a szótár szerzője.15 Az Új Magyar Táj szótár sem közöl bővebb adatsort, csupán a Szegedi szótárra utal visz- sza.16 De nem említi legújabb kézikönyvünk, a Magyar Néprajz II. gyümölcskultúrát tárgyaló fejezete sem.17 10 Kiffer körte származása. Gyümölcskultúra III. évf. 7-8. szám (1936. szeptember-október) 7-8. " Vö. JANÓ Ákos 1965.94. 12 BODOR Géza 1984a 637. 13 BODOR Géza 1984b 57. 14 Horváth István faiskolája, Újszeged, Vedres utca 5. Főárjegyzék XXXVIII. évfolyam. 1934—35. Thorma János Múzeum Adattára 10 811., Kiskunhalas. 15 BÁLINT Sándor 1957. I. 748. 16 B. LŐRINCZY Éva (fószerk.) 1992. 300. 17 ANDRÁSFALVY Bertalan 2001. 493-527. 419
