Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)

Communitas és társadalom - Kocsis Aranka: A füssi egyházi nemesi szék önkormányzata a szék fennállásának utolsó fél évszázadában

Törvénykeztek és eljártak birtokháborítások, zálogba vételek és -adások alkalmával történt jogtalanságok esetén, valamint gyámügyekben.

Rendészeti kérdésekkel foglalkoztak, kivizsgálták a közrend és a közerkölcs ellen vétőkről szóló panaszokat, és bíráskodtak az ügyben. Tűzesetek után kinyomozták a tűz okozóját, megszabták a büntetését, és gondoskodtak arról, hogy a károkat lehetőség szerint megtérítse, vagy valamilyen módon kiengesztelje a károsultakat.

Az iskola ügye az épület fenntartásától, a mester fizetésétől s egyéb juttatásainak megítélésétől kezdve az iskolába járás rendszerének kialakításáig, s a szülőktől érkezett panaszok kivizsgálásáig ugyancsak a szék önkormányzatának hatáskörébe tartozott.44 A közgyűléseken döntöttek a szegény gyerekeknek (özvegyek, pásztorok gyerekeinek és az árváknak) járó ingyenes oktatásról, amely költségeit a szék közös kasszájából fedezték.

Végül a közgyűléseken tárgyalták meg a közbirtokosság ügyeit. Szabályrendeleteket hoztak a határhasználatra vonatkozóan, kijelölték a közlegelőket, rendelkeztek füzesek ültetése, tilalom alá vétele felől. Eljártak tilosban legeltetett állatok ügyében a kúrialisták és a zsellérek, illetve az uradalom, a fussiek és a szomszédos helységek lakói között. Az árendába kiadott haszonvételekről szerződéseket kötöttek, amelyek alapját a szék és az apátság között még 1779-ben született és az akkori főapát által jóváhagyott egyezség képezte (1817. 08. 08: 42; 1832. 07. 17: 83).45

Határhasználati ügyekben gyakran került sor érdekellentétre a kúrialisták, a helység legnagyobb birtokosa, a főapát uradalma és a zsellérek között. Az 1810-es évekbeli jegyzőkönyveknek gyakori témája volt a zsellérek és lakók legelő- használata. Az utóbbiak száma ugyanis a közgyűlés előtt panaszkodó közbirtokosok szerint az elmúlt időszakban megnőtt, s mindegyik számos lovat és marhát tartott, „úgy hogy azok miatt a Curialisták a határnak hasznát nem is vehetik!'. Amint azonban az ismétlődő panaszok során kiderül, az ügy régibb keletű. Korábban a zsellérek panaszkodtak a közbirtokosokra, hogy bár fübért is fizettek, mégis eltiltották őket a legelőhasználattól, s bár panaszukkal a helytartótanácsnál is megfordultak (1804-ben), de ott is a compossessoroknak adtak igazat. Az 1812-ben panaszkodó közbirtokosok szerint a zselléreknek a közös legelőn tartott jószága 50 darabbal is több volt a curialistákénál (1812. 09. 13: 40).

Az 1810-es években vita tárgyát képezte az uradalom tisztviselői és a nemesek között a tenyészállatok tartásának mikéntje. Az uradalom panasza szerint a közös jövedelmeket mind a tenyészállatok tartására fordítja a szék, holott az uradalomnak

44 1812-ben például szóbeli panaszt terjesztettek be a közgyűlés elé, miszerint nyári időben az iskolamester nem tanítja a gyerekeket, holott a szegény gyerekek (özvegyek, pásztorok gyerekei és árvák) tanítására a szék kasszájából évente 12 forintot, a többitől pedig minden gyerek után évente 6 garas kántorpénzt kap. A beidézett mester azzal védekezett, hogy nyáridőben 2-3 ember is alig akarja agyerekét iskolába járatni, az utánuk járó kántorpénzből pedig az egész nyarat nem töltheti el mellettük. Mire a közgyűlés úgy döntött, hogy a szülőknek nyáron is fizetniük kell a mestert, ha küldik iskolába a gyereket, ha nem (1812. 09. 13: 39—40).

45 A szerződés értelmében a szék egyik jövedelemforrása, a kocsma árendájából származó bevétel július és augusztus hónapban az apátságot illette meg (1817. 08. 08: 42; 1832. 07. 17: 83).

392