Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)

Communitas és társadalom - Szőcsné Gazda Enikő: A sepsi református egyházmegye válási jegyzőkönyvei

férj egyben nemi betegségét is kezeltette, tehát az elhagyás mellett paráznaság és betegség egyaránt szerepelt az ellenük megfogalmazott vádban.

Bár a nagyon kegyetlen verést válóoknak tekintette a háromszéki ember, feltűnik, hogy a kisebb, nem életveszélyes veréssel szemben elnézőbbek a tanúk. Bár Kányádi Rózát veri férje, tanúja szerint „együtt megbékélésük nem remélhető, mert a férj nem háztartó ember. ”46 Vagyis a megélhetés alapjának a gazdasági teendők elvégzését tartotta e tanú, és nem a tettlegességet. Ütő Sára megverését mindenik tanú elmesélte, de szerintük az elválasztásuk azért fontos, mert ,,a nő koros, a férfi fiatal, nem tudnak kijöni együtt. ”47 Erdei Anna férfi tanúi sem tartották túl nagy véteknek, a válás alapjának azt, hogy a férj csúfosan eldöngeti nejét. „Nem tudom, megélhetnek-e vagy nem, de úgy gondolom, hogy miután a gazda a korcsomába is szokott járni, e miatt van a háborgás közönök. ”48

Georges Duby kutatásai szerint a francia társadalomban az asszony fegyelmezése, irányítása a férfi feladatkörébe tartozott. Az asszony, mint aki a kezdeti bűnért felelős, büntetésképpen örökké a férfinak alávetve marad. És mivel a nő az, aki hajlamosabb a bűnre, ezért a férfi kötelessége a nő irányítása.49 A Sepsi széki kisember is úgy tartotta, hogy egy jó házasság esetében majdnem szükségszerű az, hogy a férfi veri, és ezáltal engedelmességre szoktatja feleségét. Például hídvégi Rácz Józsefről a tanúk elmondták, hogy „közelebbről is agyba-főbe verte feleségét úgy, hogy orrán-száján megindult a vér s akkor elő vett egy kemény gerebje nyelet s azzal úgy meg verte, hogy az ütések helye mindenütt látszott a testén, mit szemeimmel én is láttam. ” Férje durva verésének nyomairól az asszony orvosi látlelettel is rendelkezett. Ennek ellenére, a férj úgy érezte, hogy teljesen bűntelen, és ő a válásnak oka nem lehet: „hídvégi lakosokkal tudom igazolni, hogy nemcsak békeszerető csendes ember, de gondos szerető férj is voltam, hogy én a szidások és tettlegesség esetén a házi fegyelem határait soha a legkevésbé, a jelen esetben is át nem hágtam, s valahányszor ezekre szükség volt, azt felperes szája és kikapós természete s tényei tették szükségessé. Ezt felperes is igen jól tudta s tudja, s ez nem is volt a válóper oka. ”50 ,

Látható tehát, hogy a verést a kisember csak akkor tekintette válóoknak, amennyiben azt a férj az asszony bűntelensége esetén is gyakorolta.

Ezzel szemben az asszony házsártosságát, férjével szembeni gorombaságát súlyos véteknek tartották. Ebből az olvasható ki, hogy a családon belül a férfi dominanciáját, az asszony alávetett helyzetét elismerték és természetes állapotnak tekintették. Hídvégi Székely István perénél a tanúk kihangsúlyozták, hogy „Nem tudnak soha megélni, mert csúf erőssen a fejérnép, mocskolja erősen urát. ”51 Ugyanezt hangsúlyozták a sepsiszentgyörgyi Szabó István perében is: „Soha meg nem élhetnek, mert kérdett nővel házat tartani nem lehet, annak goromba természetét egy férfi ki nem állhatja, el nem szenvedheti. ”52

46 Bodoki Kányádi Róza válókeresete bodoki Gáspár Zsigmond ellen, 1891.

47 Feldobolyi Ütő Sára válókeresete feldobolyi Damó József ellen, 1881.

48 Bikfalvi Erdei Anna válókeresete bikfalvi Szász Mihály ellen, 1883.

49 DUBY, Georges 1987. 201.

50 Hídvégi Bemád Mária válókeresete hídvégi Rácz József ellen, 1893.

51 Hídvégi Székely István válókeresete hídvégi Bemád Ilona ellen, 1876.

52 Sepsiszentgyörgyi Szabó István válókeresete sepsiszentgyörgyi Gyárfás Berta ellen, 1895.

372