Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)

Communitas és társadalom - Szőcsné Gazda Enikő: A sepsi református egyházmegye válási jegyzőkönyvei

szék bíráinak a gondolkodásmódját. Csupán ezek ismeretén át érthetjük meg az egyházi irányítású rítus működési mechanizmusait.

Bevezető a válások kultúrtörténetébe

Ha a házasság a gyermeknemzést és a társadalmi együttélést szabályozó, ősrégi társadalmi szerződés, hátterében ott találhatjuk e szerződés felbontási eljárásait is. Amint a legkorábbi írott forrásokban találunk már utalást a házasság meglétére, úgy a válás első formáira is történt említés ezekben.

Amennyiben a Biblia textusai közt keresünk útmutatást, feltűnik, hogy Mózes V. könyvének 24. része már szól a házastársak közti válásról: „1. Ha valaki asszonyt vesz magához, és feleségévé teszi azt, és ha azután nem találja azt kedvére valónak, mivelhogy valami illetlenséget talál benne, és ír néki váló levelet, és kezébe adja azt annak, és elküldi őt házától. 2. És kimegy az ő házából és elmegy és más férfiúé lesz. 3. És a második férfiú is meggyülöli őt, és ír neki váló levelet, és kezébe adja azt, és elküldi őt házától, vagy ha meghal a második férfi, a ki elvette azt magának feleségül. 4. Az első férje, a ki elküldte őt, nem veheti őt másodszor is magához, hogy feleségévé legyen, minek utána megfertéztetett, mert utálatosság ez az Úr előtt; te pedig ne tedd bűnössé a földet, a melyet az Úr, a te Istened ád neked örökségül.”

Az Új Testamentum már komolyabb szerződésnek tekinti a házasságot. A Máté evangéliuma 19. részének 4-től 9-ig teijedő verseiben Jézus a válásról már a Mózesétől eltérő véleményen van: „4. Nem olvastátok-é, hogy a teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonnyá teremté őket. 5. És ezt mondá: Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. 6. Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy test. A mit azért Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza. 7. Mondának néki: Miért rendelte tehát Mózes, hogy válólevelet kell adni, és úgy bocsátani el az asszonyt? 8. Monda nékik: Mózes a ti szívetek keménysége miatt engedte volt meg néktek, hogy feleségeiteket elbocsássátok, de kezdettől fogva nem így volt. 9. Mondom pedig néktek, hogy a ki elbocsátja feleségét, hanemha paráznaság miatt, és mást vesz el, házasságtörő, és aki elbocsátottat vesz el, az is házasságtörő.”

A válás gondolata az apostolokat is foglalkoztatta. Pál apostol a Korinthusbeliekhez írt első levelének hetedik részében részletesen foglalkozik a házassággal, így a válással is: „10. Azoknak pedig, akik házasságban vannak, hagyom nem én, hanem az Úr, hogy az asszony férjétől el ne váljék. 11. Hogyha pedig elválik is, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön meg férjével; és a férj se bocsássa el a feleségét. 12. Egyebeknek pedig én mondom, nem az Úr. Ha valamely atyafinak hitetlen felesége van, és az vele akar lakni, el ne bocsássa azt. 13. És amely asszonynak hitetlen férje van, és az vele akar lakni, el ne bocsássa azt. 14. Mert meg van szentelve a hitetlen férj az ő feleségében, és meg van szentelve a hitetlen asz- szony az ő férjében, mert különben a ti gyermekeitek tisztátalanok volnának, most pedig szentek. 15. Ha pedig a hitetlen elválik, ám váljék el; nem vettetett szolgaság alá a keresztyén férfiú, vagy asszony az ilyen dolgokban. De békességre hívott minket az Isten.”

358