Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)

Népi vallásosság – Térben és időben - S. Lackovics Emőke: Bakonyi és Balaton-felvidéki közösségek zarándokai, búcsújárása

í között fordultak itt meg, különösen az 1751-1760 közötti évek mondhatók intenzív­nek.50 Bodajk vonzáskörzete hasonlóan alakult Andocséhoz, vagyis rendelkezett egy nagy területű szűkebb vonzáskörzettel, a határterületen érintkezve kisebb kiterjedésű tág vonzáskörzettel. A 18. században 124 dunántúli és két ausztriai településre ter­jedt ez ki.51 Magába foglalta a Dunántúl északkeleti részét, de belenyúlt Celldömölk és Sümeg, továbbá Andocs, valamint Csatka, Jásd vonzáskörzetébe, amelyek korlá­tozták határait. Ezeknek a kegyhelyeknek zarándokai közül sokan Bodajkot ugyan­csak felkeresték, sőt, közöttük rendszeresen visszatérők voltak, pl. a Veszprémtől keletre lévő falvakból. Bakonybélben a Szent Mauríciusz tiszteletére szentelt bencés monostort Szent István király alapította 1018-ban. 1230-ban két kápolna állt itt, Szűz Mária és Mária Magdolna tiszteletére szentelve. Ekkor említették Szent Gellért szikláját, amely azonos lehet a Borostyán-kővel. Két remeteséget különböztettek meg: Szent Güntherét és Szent Gellértét. Utóbbi elpusztult kápolnája helyett építettek egy újat 1825-ben a Borostyán-kút mellé, amelyet azután 1889-ben a ma is láthatóval váltot­tak fel. A Borostyán-kő tövében három forrás ered, amelyeket Hármas-kútnak vagy Borostyán-kútnak neveznek és a hagyomány szerint nevük külön-külön Günther, Gellért, Mór, valamennyi Szűz Mária könnyeiből fakadt. Rómer Flóris még találko­zott azzal a legendával, amely szerint az apátság templomában éjjelente az angya­loknak Istent dicsőítő éneke hallható, akik a szentkutat is látogatják.52 Az itt látható nagyméretű sziklákat Szent Günther könnyeinek mondják. 1889-ben a forrásoknak vízgyűjtő medencét építettek és a remeteség barlangját befalazták, eléje egy Lourdesi szobrot állítottak. Az 1778-ból való kálvária helyett a forrás fölötti domb­oldalban 1855-ben emelték a kálváriát, amelyet 1884-ben felújítottak53 és amelyet a zarándokok a mai napig rendszeresen felkeresnek. Bár a hagyomány szerint a Boros- tyán-kutat Szent Gellért és remetetársai ásták, amit az Atya, Fiú, Szentlélek tisztele­tére táplál a három forrás, azonban búcsújáró hellyé feltehetőleg csak a 18. század­ban lett, amit gyógyító vizű szentkútjának köszönhet. Búcsúnapja szeptember 22., Szent Móric ünnepe. Valójában ez a falu templomának a búcsúnapja, amelyet 1723- ban Vidlics apát eszközölt ki a Szentszéktől hét esztendőre. 1769-ben szerzett újabb engedélyt Graczer apát, amely már örök időkre szólt és 1770-ben vehették kézhez más, új búcsúengedélyekkel együtt.54 Bakonybél kis területű, szűk vonzáskörzettel rendelkező, lokális búcsújáró hely, vonzáskörzete mindössze 15 falura terjed ki, amelyek a környéken találhatók egy napi járásra: Bakonyszűcs, Bakonykoppány, Bakonyjákó, Bánd, Csehbánya, Csőt, Dudar, Kislőd, Lókút, Márkó, Nagyesztergár, Pénzeskút, Porva, Városlőd, Zirc. Az egyes falvak zarándokcsoportjai hagyományosan kialakult útvonalon köze­lítették meg a kegyhelyet. Legtöbben a búcsú napján jöttek, de még az ezt követő vasárnapon is érkeztek a 20. század első harmadában. A zarándokok elsősorban a 50 TÜSKÉS Gábor 1993. 240-242., 246-248., 254., 273., 278., 283. 51 TÜSKÉS Gábor 1993. 331., 333. 52 RÓMER Flóris 1860.2. 53 VÁSÁRHELYI Anzelm 2002. 44-48. 54 SÖRÖS Pongrác 1904.280-281. 267

Next

/
Oldalképek
Tartalom