Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)

Népi vallásosság – Térben és időben - S. Lackovics Emőke: Bakonyi és Balaton-felvidéki közösségek zarándokai, búcsújárása

fájdalmas pénteken, nagycsütörtökön este (stáció-járás) és húsvétvasárnap hajnalban (Jézus keresés).

Csatka, vonzáskörzetét tekintve kis kiterjedésű, szűkebb és nagy, egymásba olvadó tág vonzáskörzetek együttesét megjelenítő kegyhelynek mondható, ahova döntően gyógyíthatatlan testi sérülések, valamely testrész betegsége, belső és női bajok, továbbá lelki szükség, lelki gondok miatt, ezek gyógyulásának reményében mentek el.29 Fogadalomból történt zarándoklatokról ugyancsak tudunk, sőt, egészséges emberek is nagy számban előfordultak a zarándokok között, akik szeretteikért és jövendőjükért fohászkodtak, vittek haza szentkúti vizet szükség esetére. Ez a szentkúti víz egyébként annyira ismert és keresett volt, hogy távoli vidékek lakói is kértek belőle. A búcsúsok döntő többségét a falusi közösségek tagjai tették ki, de városi polgárok szintén előfordultak itt, tisztviselők, iparosok egyaránt. Különösen nagy számban jelentek meg Csatkán a cigányok, városi, falusi cigány közösségek egyszerre. A búcsúnak ez a jellegzetessége még az 1980-as években is létezett.

Bár viszonylag kései születésű kegyhelyről van szó Csatka esetében, azonban az itt történt csodás gyógyulások mégis rendkívül gyorsan az egyik legnépszerűbb búcsújáró hellyé tették annak ellenére, hogy az egyház hivatalosan csak 1962-ben ismerte el kegyhelyként és engedélyezte a búcsút.

Népszerűség és látogatottság tekintetében közel azonos helyet foglal el a térség búcsújárásában Andocs és Celldömölk. A Balaton-felvidéki közösségeket tekintve azonban elmondható, hogy Andocs valamivel megelőzi Dömölköt vagy Kiscellt, ahogy itt emlegetik. Andocs ugyancsak ferences alapítású, bár a 17. században egy rövid ideig a jezsuiták gondozták, így beletartozott a Missio Turcica névvel illetett missziós területükbe a koppányi kerület székhelyeként 16 plébániával, 56 településsel.30 A jezsuiták távozását követően három évtizedes hányattatás után gr. Volkra Ottó veszprémi püspök telepítette le ismét itt 1716-ban a ferenceseket, alapító levelét 1719-ben állította ki számukra. Egy kis ház lakás céljára és egy kápolna volt ekkor a tulajdonukban, de engedélyt kaptak kolostor építésére.31 Az első kolostor vályog, a templom pedig sövényfalú volt, az előbbit tűz pusztította el 1723-ban, helyébe az új rendház csak az 1740-es évekre épült fel, de 1736-tól már lakták az elkészült részeket. A templom 1746-ra készült el.32 Andocs különleges szerepe a Boldogasszony kegykápolna ittlétével magyarázható. A hagyomány szerint ugyanis a kápolnának nincs alapja, azt a kegyszoborral együtt angyalok vitték a törökök elől Kalocsáról Andocsra, ahol sokféle gyógyulás történt, ahová a kezdeti időktől nagyszámban zarándokoltak el a gyógyulást keresők/3 Búcsúiról a 18. század eleje óta vannak adatok. Leghűségesebb zarándokai Somogy, Tolna, Fejér, Baranya, Veszprém, Zala megyékből kerültek ki, továbbá Kalocsáról. A rendház évkönyveiben nagyszámú csodás gyógyulást jegyeztek fel.34 Főbúcsújának napja Nagyboldogasszony, augusztus 15-én, azonban nagybúcsút tartottak még Kisboldogasszonykor

29 Vö. TÜSKÉS Gábor 1993. 331.229-231.

30 P. TAKÁCS J. Ince - PFEIFFER János 2001. 169.

31 P. TAKÁCS J. Ince-PFEIFFER János 2001. 171.

32 P. TAKÁCS J. Ince - PFEIFFER János 2001. 172-175.

33 P. TAKÁCS J. Ince - PFEIFFER János 2001. 177-181.; BÁRTH János 1974. 366-367.;

JORDÁNSZKY Elek 1836. 152.

34 SZENTHELYI MOLNÁR István - MAUKS Márta 1988. 18.

262