Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Népi vallásosság – Térben és időben - S. Lackovics Emőke: Bakonyi és Balaton-felvidéki közösségek zarándokai, búcsújárása
több irányból érkeztek Sümegre a Jézus Szíve nagybúcsúra (Jézus Szíve vasárnapja) és a Fájdalmas Szűz főbúcsúra (szeptember 15., majd szeptember 8-át követő vasárnap), amely alkalmak körmenettel jártak együtt. A nagybúcsú zarándokai kb. 50- 70%-át tették ki a főbúcsúra érkező tömegnek. 25-50-100 fős csoportok jöttek Szombathely-Celldömölk, Kaposvár-Zalaegerszeg irányából, Győr és Székesfehérvár környékéről, sőt a Felvidék visszatérését követően Komáromból, Érsekújvárból, Ipolyságról, Galántáról, a Vág-mentéről nemcsak magyarok, hanem szlovákok is érkeztek, de németek, osztrákok ugyancsak felkeresték a kegyhelyet. A Sümegtől 20-35 km-re lévő települések zarándokai többnyire gyalog jöttek (a gyalogos zarándoklatok kiszorulása csak a 20. század második felére jellemző), sokszor plébánosaik vezetésével Andocsról, Keszthelyről, Zalaszentgrótról, Ajkáról, Tósokberéndről, Magyarpolányból, Devecserből, Jánosházáról, Csopakról, Balatonfüredről, Kövesdről, Tapolcáról, Balatonberényből, Káptalantótiból, Kisapátiból, Vászolyról, Sümegcsehiből, Sümegprágáról, Bazsiból, Csabrendekről, Kisgörbőről, Nagygör- bőről, Vindomyalakról, Vindomyaszőlősről, Zalaszántóról, Zalagyömrőről, Káptalanfáról, Gyepükajánról, Nemeshanyból, Bodorfáról, Nyirádról, Halimbáról, Szőc- ről, Csékútról, Bakonygyepesről, Sásákáról, továbbá az uradalmakból, majorokból kocsival és gyalogosan, így Szentimrefalváról, Barátfáról, Károlyházáról, Ötvösről, Dergecsről, Türjéről.20 Sümeg tehát a nagy kiterjedésű szűkebb és a nagy, egymásba érő tág vonzáskörzetek kombinációjának típusába tartozik.21 A nagy kiterjedésű, szűkebb vonzáskörzetét vizsgálva a kegyhelynek, világosan kitűnik, hogy ez tulajdonképpen lefedi azt a területet, amelyen a sümegi ferencesek alamizsnát gyűjtöttek, vagyis amely falvak koldulási területükhöz tartoztak. Ezek a 18. században 69, 1839-ben már 120 falut jelentettek. Egy újabb felsorolás pedig négy kerületre (Devecseri járás, Jánosházi kerület, III. kerület, Tapolcai kerület) osztotta ezeket a településeket, 23 (Veszprém megye) + 26 (Vas megye) + 36 (döntően Zala megye, kis részben Veszprém megye) + 29 (Veszprém megye Balaton-felvidék); összesen 114 településsel, a must gyűjtésére pedig 33 szőlőhegy megjelölésével. Tehát döntően a Sümegi, Keszthelyi, Tapolcai járásokat ölelte fel a terület, átnyúlva a Veszprémi és Devecseri járásba, valamint Jánosháza környékével Vas megyébe is.22 A sümegi ferencesek pasztorációs tevékenységét vizsgálva azt látjuk, hogy az a 18. században, 1717-1793 között nemcsak a helybeli hívekre irányult, hanem Zala, Veszprém, Somogy, Vas megyékbe is átnyúlt, amikor gyakran vándorprédikátorokként tudták csak felkeresni a közösségeket, gondot fordítva a félre eső helyekre is. Mintegy 76 településen mutatható ki tevékenységük, amely települések ugyancsak szerepelnek a kegyhely vonzáskörzetében.23 Ezeknek a településeknek a többsége a Sümegre vezetett búcsús zarándoklatokban azután a 19. és a 20. században is részt vett. Különös jelentősége volt Sümegen a hadifogságban sínylődőkért való könyörgéseknek különösen a II. világháború után, továbbá a fogságból szabadultaknak a kegyhelyre történő zarándoklásának még az 1950-es években is. 20 TÜSKÉS Gábor 1993. 3-4., 25.; EBELE Ferenc 1984. 2, 21 TÜSKÉS Gábor 1993.331. 22 P. TAKÁCS J. Ince - PFEIFFER János 2001. 701-702. 23 P. TAKÁCS J. Ince - PFEIFFER János 2001.228-232. 260
