Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Népesedés–Migráció–Kontinuitás - Nagy Janka Teodóra–Szabó Géza–Szabó G. Tamás: Régészeti, néprajzi és történeti adatok a Duna mente 16–17. századi településtörtéhez a bölcskei késő középkori temető tükrében
következett be. A gazdaság működését töredezettség jellemezte, megszűnt a szerves fejlődés lehetősége. Társadalmi szempontból a hódoltsági területen például egyetlen olyan társadalmi csoporttal vagy réteggel sem találkozhatunk, amely összességében a tizenötéves háború nyertesének tekinthető. A birtokaikról elmenekült nemesek a háborús időkben jóval kevesebb adót szedhettek be kiküldött hajdúik által. A városok lakói ha eddig ki is vártak némi haszon reményében, most már biztonsági okokból menekülni kényszerültek. Egyébként is mind kevesebb gazdasági lehetőség nyílt számukra a betelepedő szerb, bosnyák, görög és raguzai kereskedőkkel szemben. Az egykori jobbágyok — akik a hódoltsági területen egy erőteljes parasztpolgári fejlődés részesei voltak — vagyona a gyakori adóztatások, rablások, sarcolások és hatalmaskodások miatt megcsappant, életük sem volt már biztonságban. Meggyengültek vagy megszűntek azok az erős lokális közösségek is, amelyek — alapvetően gazdasági erejükre alapozva — védelmet jelenthettek volna az egyén számára. A portyázó végvári katonák, a hajdúk, a császári katonák, a hatalmaskodó törökök, illetve a harácsoló török tisztségviselők Szkülla és és Kharübdisze között élték mindennapjaikat e térség lakói. A Duna Tolna megyei szakasza a végvári rendszer vonalától távol esett, ezért a korábbi és későbbi hadieseményekkel egyezően a tizenötéves háború ideje alatt is — elsősorban a Duna mentén fekvő belgrád-budai hadiút miatt — a nagy hadmozgások útvonala, az ellenséges csapatok ütközőzónája volt. Igaz, sorsfordító csaták, várvívások, igazán jelentős hadiesemények nem zajlottak itt, mégsem haszontalan nyomon követni területünkön a tizenötéves háború időszakának hadicselekményeit, az ezek következtében megfigyelhető gazdasági-társadalmi változásokat. A Duna menti falvak, mezővárosok az anyavári uradalom sorsának alakulásáról az említett időszakban beszámoló feljegyzés tanúsága szerint már 1593-ban Szinán nagyvezér 150 000 fos hadának Magyarország elleni támadása hírére megfutottak.5 Nem ok nélkül: bár a tizenötéves háború lő harcterei a hódoltsági terület északi részén területek el, egy-egy jelentősebb magyar győzelem után a törökök veszteségét kihasználva a császári seregrészek területünket is elérték, s igyekeztek zsákmányt szerezni. így tettek a nógrádi magyar huszárok 1597-ben Földváron, a győri hajdúk pedig 1598 áprilisában Szekszárdot pusztították el egy rajtaütés során. Ugyanis miután Győrt Schwarzenberg visszafoglalta, 540 Komáromból és Esztergomból összesereglett hajdú elhatározta, hogy „megfizet” a kegyetlenkedései miatt hírhedt szekszárdi bégnek.6 A tizenötéves háború egyik legnagyobb Tolna megyei hadicselekménye 1599 júniusában a Belgrádból Budára élelmiszert szállító utánpótlás hajókaraván megsemmisítése volt. Erről az egyes források igencsak eltérően számoltak be, de végül is összességében kikerekedik a hadiesemény. Istvánffy Miklós 1.258 hajdúról szól, akik részt vettek a rajtaütésben, a röplapok híradásaira alapozva Szakály Ferenc 1.152 fős gyülekező hajdúcsapatot említ, a török híradás „néhány ezer hitetlenről” beszél.7 5 SZAKÁLY Ferenc 1975. 259. 6 DANIELIK János 1852. II. 374. 7 SZAKÁLY Ferenc 1992. 151-152.; K. BALOGH János (szerk.) é. n. I. 174-175.; KARÁCSON Imre 1916.287. 200
