Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Történeti források néprajzi megközelítésben - Szilágyi Miklós: 18–19. századi adalékok a Tiszán és mellékfolyóin közlekedő kompokról
Forrásértelmezésem pedig arra szeretne figyelmeztetni, (Bárth János e nagy jelentőségű tanulmányának nem az annak idején remélt hatását a kutatástörténeti távlat birtokában talán valamelyest felerősítve), hogy a vízi átkelésnek, a komp-üzemeltetésnek feltűnően sok, társadalmi és technika vonatkozású részlete, a jelek szerint kiváló forrásadottságú néprajzi kérdés-komplexum megérdemelné a történeti etnográfia művelőinek fokozottabb érdeklődését — hiszen a közlekedés témáján messze túlmutató „elágazások” is igénylik, követelik a nagyobb kutatói figyelmet. A kisebb királyi haszonvételnek (azaz: nemesi előjognak) számító rév-birtoklás bérleti hasznosítását dokumentáló szerződést — mely forrástípusra annak idején a legnagyobb nyomatékkai hívta fel a figyelmet Bárth János, s azóta is közölt újabb révbérleti szerződéseket7 — ez alkalommal nem közlök. A tápai révre vonatkozó leltárak (Függelék, 1,4-6.) hátterében azonban ott van a földesúr (ez esetben Szeged városa) és jobbágyközsége közötti szerződéses viszony.8 Ugyanilyen viszony sejthető abban az első pillanatra talán meghökkentő körülményben is, hogy az úrbéres jogállású Öcsöd és Mezőberény — a látszat szerint — mintha jogosultak lettek volna kompot fenntartani, hiszen a községi elöljárók szerződtek új komp építésére (Függelék, 3, 7, 8, 10.). E két település esetében a földesúri révjog bérleti hasznosítása vitathatatlannak látszik,9 Kun széntmárton (és az ugyancsak a Jászkun Kerülethez tartozó Túrkeve) esetében viszont bizonyosan nem bérlő volt a communitas, hanem a regálé-jogok — ennek részeként a révjog — birtokosaként intézkedett.10 * A település jogállásától függ tehát — ezt hangsúlyozni is szükségtelen, hiszen evidencia —, hogy remélhető-e egyáltalán rév-bérleti szerződés előkerülése. Bármilyen rév működtetése a jövedelem-gyarapítás lehetőségét jelentette a tulajdonos számára. Minden viteldíj-megállapító intézkedés — a korábban közölt feudalizmuskoriak11 és az általam most közzé tett, az Alsó-Tisza menti Martonosra vonatkozó 1892. évi (Függelék, 11.) egyaránt — a szövegbe belefoglaltan is vámta- /■{/ű-jcgyzékck, korántsem a révész fizetségéről és az üzemeltetés egyéb költségeiről tájékoztatnak. Nyilván a vámszedés ténye miatt kellett ennyire rigorózusan, (s az egymástól időben és térben nagyon távoli átkelési illetékek esetében teljességgel azonos logikával!) különbséget tenni a terhes és terheletlen, illetve az egy, két, három, négy lóval vagy marhával igázott fogatok között. És — a vám-bevétel lehető gyarapítása mellett — a folyón közlekedő hajókra vonatkozó, évszázadok óta érvényben volt „szolgalmi jog” tette szükségessé, hogy a kompátkelés és a hajózás egymással ellentétes érdekeit mindkét fél számára megnyugtatóan egyeztetni kellett: meghatározták a hajók-tutajok szabad áthaladásának időszakait, más napszakokban 7 BÁRTH János 1997.230-232. 8 A Szeged által fenntartott, a város bevételét gyarapító tápai révről lásd: JUHÁSZ Antal - LELE József 1971.415-421.; BÁLINT Sándor 1977. 19.; TÓTH Ferenc 1977.38-39. 9 Öcsöd esetében az 1862-ben az elöljáróság által az alispánhoz írt, fahíd megépítését kezdeményező beadvány is egyértelművé teszi, hogy ekkor is (mivel a jobbágyfelszabadítás a kisebb haszonvételeket nem érintette) csupán bérlői voltak a körösi révjognak. A híd indokoltságának érvei között ugyanis megemlítik: „... a kompot, annak köteleit, a révészek fizetését a község pénztárából kell fedezni, az úri jogok birtokában lévő uraságnak a rév vámszedésért évi haszonbért kell fizetni, mely vám díjjból a kiadások sincsenek eléggé fedezve...” (SZABÓ Ferenc [szerk.] 1987. 80-81.) 10 A kunszentmártoni révjog megszerzéséről: HAVASSY Péter 1994. 44. " Pl: DANKÓ Imre 1976; TÓTH Ferenc 1977. 31., 37-38.; BÁRTH János 1978. 139-140.; HAVASSY Péter 1994. 45. 20
