Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Történeti források néprajzi megközelítésben - Szilágyi Miklós: 18–19. századi adalékok a Tiszán és mellékfolyóin közlekedő kompokról
SZILÁGYI Miklós 18-19. századi adalékok a Tiszán és mellékfolyóin közlekedő kompokról Huszonöt esztendeje is elmúlt, hogy Bárth János, hangsúlyozván a vízi átkeléssel összefüggő jogviszonyok és a komp-működtetés technikai részletei tanulmányozásának fontosságát, és — ami ennél is lényegesebb — ráirányítván a figyelmet a lehetséges levéltári forrásokra, okkal-joggal állapította meg: a révekkel meglehetősen mostohán bánt a történeti és néprajzi irodalom.”1 Iránymutató jelentőségű dolgozatának megírása óta érzékelhető némi élénkülés a téma iránti érdeklődésben: megjelent néhány (ha összefoglaló igényű is, szerény terjedelmű, s nem feltétlenül „céhbeli történész” által írt dolgozat) a Tisza és mellékfolyói átkelő helyeinek,1 2 illetve konkrétan egy-egy révnek több évszázados történeti jelentőségéről,3 és akadtak olyan, vagy a vízi életet, a víz mentén élő embernek a folyóhoz fűződő viszonyát, vagy a közlekedés-árucsere kérdéskörét vizsgáló etnográfus-kollegáink, akik legalább érintették, ha ki nem is merítették a témát.4 Ezek az újabb publikációk sem tették azonban időszerűtlenné Bárth János kritikus számvetését: a folyami átkelésről és az ezt szolgáló vízi járművekről nincsenek rendszerezett ismereteink, s az annak megalapozásaként értelmezhető történeti és néprajzi forrásfeltárás is meglehetősen esetleges. Sokat sejtető példája a továbbra is „mostoha bánásmódnak”, hogy a Magyar Néprajz II. Gazdálkodás kötete sem mutatja be érdemileg a komppal való vízi átkelést: Paládi Kovács Attila, a szárazföldi közlekedésről-szállításról szólva — értelemszerűen — csak a hidakat mutatta be, Gráfik Imrének viszont csak a csónakkal, ladikkal megoldott átkelésről volt mondanivalója — a tiszai komp egyetlen fényképen jelenik meg ebben a legújabb szintézisben.5 Bárth János kezdeményező érdemeit, valamint a téma iránti szerény figyelem, a lehetséges források iránti egyoldalú érdeklődés tényeit (pl. az olykor érdemi értelmezés nélkül közölt-újraközölt 19. századi rajzos és 20. századi fényképes kompábrázolásokat6) egyaránt számon tartva ez alkalommal arra vállalkozom, hogy más néprajzi témák (természetesen: főképp a halászat) levéltári forrásai tanulmányozásának afféle „melléktermékeként” a kompokról egybegyűlt adataimat közöljem. 1 BÁRTH János 1978. 98. — Azóta még egyszer visszatért a vízi átkelés témájára egy, szakmai körökben teljességgel ismeretlen, periférikus helyi kiadványban megjelent dolgozatban: BÁRTH János 1999. (Az adatért Bárth Dánielnek tartozom köszönettel.) 2 Pl. ALMÁSSY Károly 1995; HAVASSY Péter 1994; POZDER Miklós 1975; ROKAY Péter 2000. 159-171.; SZIKSZAI Mihály 2000a. 173-202.; SZIKSZAI Mihály 2000b. 409—432. 3 Pl. KALAPIS Zoltán 1993. 79-112. („Az utolsó tiszai komp” című fejezet az Ada és Pádé között közlekedő kompról.) 4 Pl. BÁLINT Sándor 1977. 19-21.; BELLON Tibor 1998; BELLON Tibor 2003. 142-149; BENCS1K János 1986, 2001; DANKÓ Imre 2001; KUCZY Károly 1976; SZABÓ László 1985. 53-70.; SZABÓ László 2000. 203-214.; SZILÁGYI Miklós 1987. 347-349.; TÓTH Ferenc 1977. 5 PALÁDI-KOVÁCS Attila (főszerk.) 2001. 842-847., 981-985. és 191. kép 6 Lásd pl.: V1GA Gyula 1990. 192-193. 19
