Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Néprajzi csoportok – Történeti tájak - Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun tőkeföld és használata
A táblázatban csak azok a települések láthatók, amelyeknél a föld kiosztásánál alkalmazott helyi mértékegységek átszámításához megfelelő ismerettel és forrással rendelkezünk. Sajnos azonos típusú forrás ugyanabból az évből nem maradt meg minden településről. Több helyen elpusztult az eredeti földkönyv, s csak a váltság befizetését dokumentáló különféle lajstromokra támaszkodhatunk. 1745-től távolodva egyre erőteljesebb a birtokok aprózódása. Ennek bizonyítását a tőkeföld redempciós forintban kifejezett nagyságának változásán keresztül Bagi Gábor elvégezte.15 16 Több településen, így Halason, Félegyházán, Kunszentmártonban katasztrá- lis holdban történt átszámítással ugyanez a nagyfokú telekaprózódás még pontosabb számadatokkal bizonyítható. A tőkeföld nagyságrendi megoszlása Kunszentmártonban 1745-ben'6 Kh 0-10 10-20 20-30 30-40 40-50 50-60 60-80 80-100 100db 22 42 32 13 14 12 15 7 1 Kunszentmárton földkönyvébe hét személy nevéhez egyáltalán nem jegyeztek be földet, ők vállaltak redempciót, de mire a Liber Fundi elkészült már eladták, vagy átadták másnak, a redemptusok sorából viszont még nem törölték őket. Kiugróan kicsik a szántóföld parcellák Halason, Apátiban, és Jákóhalmán. Ellenkező példánk is van. Novák László számításai szerint Szabadszálláson a 189 földváltóból 1745- ben 161-nek a szántója haladta meg vagy érte el a 20 kh-t, vagyis a földváltók 85,18%-ának 20 kh-nál nagyobb a szántóföldje, átlagban 63 kh. Ez utóbbi csoport szántóföldi részesedése megközelítően hasonló a ceglédihez, s meghaladja a nagy- kőrösit, ahol egy sessióba 56 kh szántó jutott.17 A jászkun birtokokat a környező vármegyék jobbágyi vagy szabadparaszti földbirtoklásától elsődlegesen nem a tőkeföld nagysága, hanem tulajdonlásának szabadsága és az osztatlan közös tulajdonban hagyott föld használatának módja különböztette meg. A tőkeföld utáni kaszáló 2-2,5-szeresét elérhette a tőkeföld nagyságának, ami a jobbágytelekhez adott kaszálónál valóban jelentősen nagyobb terület volt. A közös legelőknek osztatlan tulajdonban hagyott puszták a jobbágyfalvakénál nagyobb mértékű legeltető állattartásra nyújtottak lehetőséget. A jászkun autonómia, a kerületi és települési önkormányzatok koordináló és szabályozó tevékenysége elősegítette a redempció után sokszorosára növekedett népesség életlehetőségeinek megtartását. A redemptus föld, ha nagyságrendileg elmaradt is a nagyhatárú alföldi mezővárosok jobbágybirtoklású szántóföldjétől, olyan emberi tartást adott birtokosának, olyan közösségi lehetőségeket teremtett, ami megkülönböztette a jászkun parasztgazdákat a jobbágyföldet művelő parasztgazdáktól. A megváltott föld tulajdonosi öntudatot, tartást adott az itt élőknek, visszaszerzett önkormányzatiságuk pedig lehetővé tette, hogy a közösség életét a maguk által hozott és elfogadott szabályok szerint vezéreljék. 15 BAGI Gábor 1995.92-105. 16 3 pózna — 1 kh, 1 pózna = 506 négyszögöl. 17 NOVÁK László 1991. 17. 186
