Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Néprajzi csoportok – Történeti tájak - Viga Gyula: Ruszinok a Bodrogközben. Néhány adalék a magyarországi ruszinság 19–20. századi néprajzához
endogám Kisgéres anyagát,17 az magyar alakban tartalmazza a neveket. Mégis, aligha tévedünk, ha Kásóban 1844-ben született Lipták Mihály szolga — felesége Does Borbála Kisgéresben született, s ott láttak napvilágot Erzsébet és Mihály nevű gyermekeik is — személyében ruszin betelepültei ismerünk fel. Ha pedig a falu legszélső házában összeírtakat nézzük — Tamás János szolga (Szürnyeg 1810), Ferencsák Anna szolga (Cselej, 1837), s gyermekeik Tamás Mária (Szürnyeg, 1857), Tamás János (Gercsely, 1869) és Tamás Anna {Kisgéres, 1863) —, akkor vélhetően életük főbb állomáshelyeit is nyomon tudjuk követni. Nem elhanyagolható természetesen, hogy Fényes Elek szerint Kásó orosz-tót, Cselej orosz-tót, Szürnyeg pedig magyarorosz falu.18 De tartalmaznak bizonytalanságot ebben a vonatkozásban az általam vizsgált anyakönyvek is: nem egyértelmű ugyanis, hogy a bejegyzés az elhaltak születési helyére, vagy állandó lakóhelyére is vonatkozik. A kisdobrai görög katolikus espe- resség halotti anyakönyvi kivonatai 1895-től állnak helyben rendelkezésre, s 11, görög katolikus lakossággal is rendelkező település adatait őrzik a 19. századból. Ezekben található néhány olyan bejegyzés, amelyek az emlékezetnél egyértelműbben igazolják, hogy honnan érkeztek időszakos munkások a Bodrogközbe, elsősorban uradalmakba. Ezek önmaguk persze nem alkalmasak a vidék munkaerővonzásának térképezésére, de tanulságosan egészítik ki a verbális adatokat. Csupán néhány adat, a teljesség igénye nélkül: Battyánban 1903. július 21-én meghalt Bores Paraszka Radisicza-i (Galícia) illetőségű napszámos; Bélyben 1918. október 14-én elhunyt a 16 éves napszámos, Margeta Mária, aki Veresmart-i (vélhetően Bereg- Ugocsa megye) illetőségű volt; Bélyben 19 évesen halt meg 1919. július 23-án Belej Julianna (Turjaremete), aki — a bejegyzés szerint — „aratni jött Bélybe". Rjabec András aratómunkás (lszka, Nizné Studenaje - Máramaros megye) 29 évesen halt meg Nagytárkányban 1934. július 4-én. (Az aratómunkások mellett napszámosokról, cselédekről, fuvarosokról is vannak adatok a halotti anyagkönyvekben. Vannak adatok dinnyések és dohánykertészek időszakos vándorlására is, amelyek — olykor közvetve ugyan — de alkalmasak útvonaluk egyes állomáshelyeinek kiderítésére. Pl. Sváb István gazdasági cseléd három és fél hónapos lánya, aki Ungváron született, Bélyben halt meg 1937. július 23-án. Juhász József dohánykertész [Salamon, Cifra-tanya — Ung megye] Nagygéresben temette el a 8 hónapos leányát 1925. június 30-án. Szenkulics László Béres Irén nevű, másfél éves lánya, akinek Baranya [Ung megye] volt a születési helye, Kistárkányban halt meg 1927. november 3-án.)19 Származási helyük, vándorlásaik kapcsán azonban még egy lényeges tanulságot kell megfogalmaznom: nevezetesen azt, hogy a vándormunkások, időszaki munkások, szolgák vándorlásai, a kivándorlás és az áttelepülés között fontos összefüggés, kapcsolat van. A vándoraratók többször visszajárnak egy-egy családhoz, s fiukat utána odaadják szolgalegénynek. Mint utaltam rá, igen gyakori, hogy a szolgalegény azonos vallású családhoz kerül, olykor kimutathatóan olyan helyre, ahol korábbi generációk ugyancsak áttelepültek voltak. Ahol a vándorok megfordulnak, 17 TAMÁS Edit 1999. 180-206. 18 FÉNYES Elek 1851. 19 Ezúton köszönöm meg a kisdobrai esperes plébános úr szíves segítségét. 148
