Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Néprajzi csoportok – Történeti tájak - Viga Gyula: Ruszinok a Bodrogközben. Néhány adalék a magyarországi ruszinság 19–20. századi néprajzához
népfejlődési folyamataival.4 A vizsgálatok egyik mozgatója a ruszin írásbeliség, aminek problematikája mind lokális szinten, mind a görög katolikus tér európai régiós összefüggésében az egyház, a vallás és az etnikum problematikájához kapcsolódik.5 Emellett feltárta a kutatás a ruszinok migrációjának kevéssé ismert folyamatait (pl. bács-szerémi ruszinok),6 s jelentős eredmények születtek egyes közösségek nyelvi folyamatainak vizsgálatában is.7 Paládi-Kovács Attila 1973-ban, az északkelet-magyarországi ukrán szórványok 18-19. századi történeti néprajzát, demográfiáját összefoglaló tanulmányában a szórványok etnikai arculatának megmaradása kapcsán — számos lényeges összefüggés mellett — az alábbi kérdést vetette fel. „Mi okozta, hogy a kevesebb, elszigeteltebb, kisebb lélekszámú német szórványok tovább tartották magukat az ukránoknál a vizsgált területen (Rátka, Hercegfalva /Hercegkút, V. Gy./, Károlyfalva)?”8 A Tokaj-hegyaljai német falvak nyelvi és kulturális megmaradása itt nem lehet téma, csupán az „ukránok” etnikai folyamatának egy összefüggésére hívom fel a figyelmet, elsősorban bodrogközi adataim alapján. Előre bocsátva, hogy a ruszinok nyelvi és önálló etnikummá válásának folyamatai a 18. század derekán még nem voltak befejezettek, s abban az időszakban csak Zemplén vármegye északi részén esett egybe a görög katolikus vallás és a ruszinság jelenléte, a térség többi területén kevertek voltak a vallások és az etnikumok is.9 Az északkeleti térségben a ruszinság a 19. század derekán nem csupán a magyarságban oldódott fel, s alkotott „orosz” rítusú, de elmagyarosodott közösségeket (Bodrog- szerdahely, Bély, Boly, Kisdobra, Pólyán), hanem a Bodrog és az Ondava mentén előre törő szlovákságban is.10 * A magyarsággal való asszimilációt vélhetően több tényező is segítette. Legfontosabb bizonyára a görög katolikus vallás volt, nem utolsó sorban maga az egyház és a belőle kinövő, vékony ruszin értelmiség, amelynek többsége hagyományosan magyar elkötelezettségű volt. A másik tényező pedig — amit bodrogközi adatokkal is szeretnék alább igazolni — az lehetett, hogy a ruszinság megtelepedése Eszakkelet-Magyarországon nem kis mértékben egyéneknek, kis létszámú csoportoknak a migrációja volt. Mindez bizonyára összekapcsolódott az időszakos munkaerő vándorlással is. (Paládi-Kovács Attila önkéntes migrációnak nevezi ezt a folyamatot.11) Ezek nyelvi és kulturális váltása bizonyára lényegesen gyorsabb volt, mint a zártabb formában áttelepült csoportoké. A ruszinság települési területei déli, délnyugati irányban nyitottak voltak, a síkvidék mezőgazdálkodó térségével való kapcsolatuk számos vonatkozásban évszázadokon keresztül igazolható. Attelepülésük a 19-20. század fordulóján is megragadható, egyes ruszin telepesek élettörténete — különösen a Bodrogköz szlovákiai oldalán — a néprajzi adat4 MAGOCSI, Paul Robert 1978. 5 BARTHA Elek 2001.; UDVARI István 1995. 6 ZSÍROS Miron 1997. 7 BENEDEK Gergely 2003. (Sajtó alatt a Studia Slavica konferencia-kötetében.) 8 PALÁDI-KOVACS Attila 1973. 358. 9 KAL’AVSKY, Michal 1994. 312-314. 10 BALOGH Pál 1908. 77-78. " PALÁDI-KOVÁCS Attila 1973. 334. 144
