Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)

Néprajzi csoportok – Történeti tájak - Paládi-Kovács Attila: Kistáj, járás, kistérség

Az igazgatás területi egységei erősítették a tájban élő emberek összetartozás tudatát, mindennapi kapcsolatrendszerét. A 19. században a történeti Magyarorszá­gon (Erdély nélkül) még mintegy 30-35 járást neveztek meg tájnévvel. „Ilyenformán ezek a tájnevek sűrűn szerepeltek igazgatási és magánjogi iratokban. E járások hatá­ra, falvainak száma huzamos ideig állandó volt, éppúgy meghatározható, mint a jogilag kiváltságos etnikai csoportok határa (jászok, kunok, hajdúk, székelyek). Ehhez a kérdéshez talán a legjobb forrást Fényes Elek művei nyújtják. Tőle ollóztak a későbbi helyismereti szerzők is.”24 Magyarország leírása c. kötetéből is egész lista állítható össze a közigazgatásban használatos tájnevekből: a Csilíz-, Sziget- és Tó­közi járás, a Sokoróalji járás Győr megyében, a Tótsági és a Kemenesalji járás Vas megyében, a Répcze melléki, a Rábaközi felső, a Rábaközi alsó járás Sopron me­gyében stb. Munkáiban gyakran említi a kistájak, járások jellegzetes foglalkozásait, gazdasági szakosodását. Egyetlen példa erre: „A miilyen mértékben híres a’ Répcze melléke ökreiről, olly mértékben dicsekedhetnek a rábaköziek jó lovakkal.” A mosoni síkság német és magyar népi nevét ekképpen adja meg: „Az egész rónaság a németek által Haideboden-nek, a magyarok által Nyúlások-nak szokott neveztetni” (Középkori neve: Fenyér.) A tájnévvel megnevezett közigazgatási egységek, a járások olykor az egyház­igazgatásban is területi egységek, egyházmegyék, esperességek, districtusok neve­ként szerepeltek. Kemenesalja a 19. században járás és evangélikus egyházmegye neve is egyben, ahol Edvi Illés Pál espereskedett élete derekán. A dunántúli Mező­föld tájnév a 18-19. században még Veszprém megye későbbi enyingi járásának a megnevezésére szolgált. (1820-ban Veszprém megye mezőföldi járása.nak szolgabí- ráját említik!) Használták a dunántúli református egyházkerület egyik esperességé- nek, egyházmegyéjének a megnevezésére is. A mezőföldi egyházmegye azonban nagyobb területet foglalt magában, mint a mezőföldi szolgabírói járás?5 A hajdani Torna megye területén a középkorban egyetlen esperesi districtus alakult ki, a köz- igazgatás azonban Alsó-, illetve Felső járásra, osztotta a kicsiny vármegyét. Bara­nyában és Tolnában egy-egy kistáj neve még 1910-ben is használatos járás megne­vezésére (Hegyháti járás, Völgységi járás), a református egyházigazgatás viszont megelégedett a Fölső baranyai egyházvidék és az Alsó baranyai egyházvidék elkü­lönítésével.26 Előbbi az Ormánság, Bőköz, Drávamellék, utóbbi a Drávaszög megfe­lelőjeként fogható fel. Tanulságos, hogy Pécsvárad, Zengővárkony, Hidas és Nagypall református egyházközségei a Tolnai egyházvidékhez tartoztak, s a tolnai Sárköz falvaival alkottak közös egyházmegyét. A nemesi vármegyét és a rendi társadalom egyéb területigazgatási maradvá­nyait (székek, kerületek) az 1876. évi törvény alapján váltotta fel a polgári korszak közigazgatása. (Ezt a törvényt 1883-ig még további hat törvény korrigálta és egészí­tette ki!) Számos területi módosulás mellett említendő esetenként a megyék és a járások nevének változása. Lényeges területgyarapodással jött létre Hajdú megye, s egykori kiváltságos kerületek, székek olvadtak be a közeli megyékbe (pl. Maros- Torda, Torda-Aranyos, Pest-Pilis-Solt-Kiskun, Jász-Nagykun-Szolnok). Az 1883. 24 PALÁDI-KOVÁCS Attila 1977. 487.; FÉNYES Elek 1847. 25 JUHÁSZ Dezső 1988. 84., 90. 26 HÖLBLING Miksa 1845. 56-59. 133

Next

/
Oldalképek
Tartalom