Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Juhász Antal: Bárth János köszöntése
A másik szintézist eddigi munkássága fő tárgyköréről: a magyarság településnéprajzáról, településrendjéről írta (Település. In: Magyar Néprajz IV. Életmód. Föszerk. Balassa Iván. Budapest, 1997. 9-88.). Az akadémiai kézikönyvben, terjedelmi okok miatt, rövidített változata jelent meg, a teljes összegzést Szállások, falvak, városok. A magyarság települési hagyománya című kötetében tette közzé (Kalocsa, 1996.). Könyve egyszerre kritikai számbavétele a nagy érdemű elődök (Bátky, Györffy, Viski) és „A magyarság néprajza” megjelenése óta dolgozó településkutatók munkásságának és rendszerbe foglalása a maga — és pályatársai — új fölismeréseket hozó kutatásainak. A Kárpát-medence újkori településkutatásában határkőnek számító, kiemelkedő összegzés. A kutatásszervező és kötetszerkesztő Első kutatásszervező munkája Kecel monográfiájához fűződik. Több mint harminc kutatót vont be a község történetét és néprajzát feldolgozó munkaközösségbe. Arra törekedett, hogy a népi kultúra kutatását kipróbált témaspecialistákra bízza. A monografikus „mélyfúrás” résztvevőjeként, elfogultság nélkül állíthatom: a község vezetőitől, a szerkesztőtől és a helybéliektől az anyaggyűjtés kezdetétől a befejezésig példaszerű segítséget kaptunk. Gyümölcsözőnek bizonyultak az öt-hat napos, közös kutatótáborok. Előnyét tapasztaltam annak, hogy többünknek családok adtak szállást, ami alkalmat nyújtott a keceli emberek közelebbi megismerésére. A kutatásban néhány helyi amatőr kutató (tanár, állatorvos) is részt vett és közreműködött a budapesti egyetem két néprajz szakos hallgatója. Az 1978-ban kezdett keceli kutatás eredménye a falu telepítésének 250. évfordulójára, 1984-re ért be. Több ízben emlegetett tudománytörténeti tény, hogy a helyi kiadású, tudományos megalapozottságú, sok szerzős falu- és városmonográfiák „új hulláma” 1965-ben a Nagy Gyula szerkesztette Orosháza története és Orosháza néprajza c. monográfia két kötetével kezdődött. Azóta a Magyar Néprajzi Társaság Anyagi Kultúra és Társadalomnéprajzi Szakosztály kezdeményezésével, az 1980-as és 90-es években két számvetés is készült a helyi kiadású történeti-néprajzi tanulmánykötetekről. Az eltelt esztendőkben is jelentek meg hasonló könyvek: színvonalasak is, gyengébbek is. A monográfiaírás 20. század végi és ezredfordulós „új hullámáról” az utókor mond értékelést, ám a szaktudomány sokak által elfogadott vélekedése szerint a „Kecel története és néprajza" című kötetet ebben a vonulatban kiemelkedő, „dobogós” hely illeti meg. Ebben jelentős szerepe volt szerkesztőjének, aki — sportnyelven szólva — nemcsak önmagából, hanem a szerzői munkaközösség tagjaiból is a lehető legjobb teljesítményt iparkodott „kihozni”. A Székelyvarság néprajzi kutatására Bárth Jánostól 1991-ben Bács-Kiskun megyei muzeológusok és néhány székelyföldi kutató részvételével szervezett, gondosan előkészített anyaggyűjtés egy-két hetes közös „táborozásokon” ígéretes lendülettel indult, majd váratlan körülmények (Sztrinkó István hirtelen halála, más szerzők visszalépése) miatt a gyűjtés és feldolgozás lelassult. A munkából legtöbbet vállaló szerkesztő példája és a mellette kitartó szerzők ügybuzgalma végül is életre dajkálta a „Havasalja havasa. Tanulmányok a székelyvarsági hegyi tanyák népéről" című kötetet (Kecskemét, 1998.) Bárth a hegyi tanyák múltjáról és településrendjé12
