Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Tanyák és szállások – Falvak és városok - Bali János: Málnatermelő telephelyek és építményeik a nógrádi határban
közepétől már folytonos kisüzemi termesztés színterei az egyéni tulajdonban lévő, a település belterületéhez közel eső szántók voltak. A faluban, 1960-61-ben a határ nagy részét — így a málnással beépített szántókat — kollektivizálták, ám három területet, melyek földrajzi fekvésük, talajminőségük és terepviszonyaik következtében a kollektív művelésre alkalmatlanok voltak, meghagytak ún. „zártkerteknek”. A törökhegyi (újszőlői), a meleghegyi-ráchegyi (rókái) és a forrási zártkert magántulajdonban maradt, ahol a nógrádi családok szinte mindegyike rendelkezett néhány- száz négyszögöles kerttel, kertekkel. E kertek jelentették mintegy harminc éven át a málnatermesztés bázisát a faluban. A földtulajdon 1990-es évek elején végbement rendezése, a kárpótlás ismét fordulatot hozott. Kárpótlási földeknek kijelölt két, egyenként 5 hektárnyi területen, a Farkasvölgyön és a Tó fölötti határrészen (korábbi szántón), szövetkezeti jellegű málnatelepítésre került sor 1993 és 1995 között több szakaszban. A földek kijelölése, a fekvés, a talajminőség és a megközelíthetőség szempontjait figyelembe véve szakemberekkel történt. Mind a két darabon eredetileg 30-30 család osztozott. A két föld mérete és formája megegyezik, de a farkasvölgyi rész értéke aranykoronára számítva alacsonyabb. A családok némelyike mindkét földből részesedett. A farkas völgyi új telepítésű málnás A málnaföldek hossza egyenként 420 méter, ebben 210 sor málna van. Szélessége 200 méter, ami körülbelül 300 tő málnát (minden tőből 4-6 termő vesszőt hagynak) jelent soronként. Az első telepítés a tábla úthoz közelebb eső, magasabban fekvő területén történt. Míg más földek esetében könnyű a saját ültetvény számon tartása (ültetvény kora, rendezettsége), addig a kárpótlási földek sorai jóval egységesebb képet mutatnak. Az ültetvény telepítésére — egy-egy sor esetében — azonos ütemben és módon került sor, amely szükségessé tette a tulajdonosok számára, hogy valamilyen megkülönböztető jegye legyen az egyes soroknak. A telepítés első évében, amíg még nem épült ki a támrendszer, minden sor végébe egy karót tűztek, melyre a sor száma került. Később az oszlopokra vésték a számokat, a karók így feleslegessé váltak. A tulajdonosok mindmáig számok alapján tudják az ültetvényüket (soraikat) behatárolni. A Farkasvölgy egy átlagos tulajdoni parcellája 4-10 sor málnást jelent. A gazdasági építmények köré szervezett állandó málnatermelő telephelyek még nem voltak a zártkertek szükségszerű tartozékai. A kisebb területen elhelyezkedő, rövidebb sorhosszú családi málnások művelése gyakorta ideiglenes, nem építmény jellegű bázisokból kiindulva történt. A ládát, élelmiszert, italt és a legszükségesebb gazdasági eszközöket naponta kiszállító járműveket (kézi vontatású málnáskocsi, gépkocsi) a málnatermelők az ültetvényeik szélén parkolták le, ahonnan a parcella legtávolabbi pontja is maximum 50-60 méterre helyezkedett el. Szükség esetén a jármű mozgatásával rövidítették a munka helyszíne és a bázis közötti távolságot. A mobil bázis gyakorlatát az a tény is fenntartotta, hogy a családok többségének zártkerti málnása nem ritkán több tagban állt, különböző zártkertekben helyezkedett el. Az egyes parcellák kis területüek (100-400 négyszögöl) és alacsony termelékenysé- gűek voltak. A tagoltság e formája tehát nem kedvezett az állandó építmények építé104
