Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Tanyák és szállások – Falvak és városok - Kothencz Kelemen: Történeti-néprajzi adatok a kiskőrösi szálláskertek 18–19. századi használatáról
1806-ban, Némedi Pál halálát követően húgai örökségért kopogtattak a tanácsnál. A végzés szerint az elhunyt háza, szálláskertje, szőleje és egyéb „ingó jószága” az özvegy feleség kezén maradt. Ellenben a készpénz hatodrészéért az öt leánytest- vér mindegyike sorba állhatott.64 Ritkán, de előfordult, hogy a szálláskert azonos, vagy esetenként nagyobb értéket képviselt, mint a lakóház. így volt ez az 1805-ben elhunyt Litauszki Márton esetében is. Az említett személy testamentumot nem, viszont öt fiú és egy leány- gyermeket hagyott maga után. A legöregebb fiú, Mihály megtartotta magának a szőlőterületet (20 f.) és a szálláskertet (20 /). A soron következő legény, Mátyás megkapta a szülői házat (10 f). Apjuk adósságának kifizetése után a többi fiatal testvér egyenlő pénzösszeget örökölt. János, György, Pál és Erzsébet is egyaránt 8 forinttal részesedett az apai jussból.65 A szálláskertek, mint a mindennapi élet színterei A fentebb ismertetett adatok egy részéből már kitűnt, hogy a „szálláskertek” említése nemegyszer valamilyen kihágás kapcsán került feljegyzésre a tanácsülési jegyzőkönyvek lapjain. Az előkerült vétségek, büntettek között első helyen a lopások szerepelnek. Végezetül olyan adatokat mutatok be, amelyek a különféle kihágások rögzítése mellett némiképp a szálláskertek mindennapi életére is rávilágítanak a kései feudalizmus időszakában. Aratás előtt általában több gazda összefogott és a szálláskertek közelében nyílt szérűt készített. Miután ezen a gabonát elnyomtatták, volt, aki a terményét a kertjén álló kamrájába hordta zsákokban. Innen feltehetőleg mindig annyi zsák gabonát vittek a gazdák a település központjában álló szárazmalmokba őrletni, amennyi az otthonukban házi szükségletre kellett. Az őrizetlenül hagyott kamrákat gyakran feltörték és onnan nemcsak szemes terményt, hanem egyéb értéket is eltulajdonítottak a garázdálkodók. 1822-ben idősebb Szabó Pál „panaszolkodván, hogy nyomtatáskor kert Istállója mellett lévő kamrájából egy Zsák Árpa veszett el, a ’ Zsák árpára talált szinte kertyében szalma alatt Csermák János felesége akadt, de azt ott hagyván, el nem tette, a ’ melly zsák árpával együtt reggelig onnand ismét el veszett.”66 Mivel Csermák János felesége tudta, hogy az elorozott árpa Szabó Pálé volt, viszont őt nem értesítette, hanem a zsákot a kazal alatt hagyta, büntetésül a gabona árát meg kellett térítenie. A szálláskertek övezete a férfimunkák színtere volt. A nők leginkább csak a kenderfeldolgozás keményebb munkálatait (törés, tilolás, gerebenezés) végezték itt.67 Előfordult azonban, hogy néhány asszony összefogott és a vászon fehérítését is itt, a kertek melletti vízállásos területen végezte el. Hegedűs Mihályné az apja, Lesták Dániel „kertiben több asszonyokkal együtt Vásznot Fejéritvén, azt Éjtzakára 64 BL V. 349/a. 1. Tjgy. 1. 130. (1806) 65 BLV. 349/a. 1. Tjgy. 1.112.(1805) 66 BL V. 349/a. 1. Kiskőrös nagyközség iratai. Tanácsülési jegyzőkönyv (a továbbiakban: Tjgy). 2. 225. (1822) 67 BÁRTH János 1996. 80. 100
