Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Fehér Zoltán: A bátyai népviselet változásai
Szőcs, Szüch, Szüts alakban jegyzik le, végül Szűcs formában máig él.8 A Takács családnév, néha Textor, Textőr alakban, 1741-51 között kerül be az anyakönyvekbe. A ma szintén élő Varga családnév így és Vargacsevich, Vargaz, Vargich alakban 1716 óta szerepel ugyanott 1876-ban Galgóczi azt írja, hogy Bátyán egyebek közt 14 takács és két csizmadia működik.9 Az utolsó szövőszékeket az 1960-as években tüzelték el. A XIX. század végén a takácsok nagy száma azt mutatja, hogy ebben az időben még élt az az ősi puritanizmus a ruházkodásban, amelynek feladását nem sokkal később Kalocsán Simonyi mint erkölcsi romlást kárhoztatja. A bátyai férfiviseletről elmondhatjuk fényképek, a népi emlékezés és a begyűjtött ruhadarabok alapján, hogy legalább a XIX. század második felétől magyaros jellegű volt. A magyar eredetű Harangozó Márton családtörténeti emlékezése is ezt bizonyítja: A nagyapám 1849-be nősült. Szenttamáson vót cserélni. (Nyilván paprikát vagy hagymát, káposztát) Majdnem agyonverték, mert azt hitték a ruhájárul, hogy magyar. Az mentette meg, hogy tudott rácul.10 11 12 Magyaros jellegű volt a bőujjú, kézellős üng, a vitézkötéses mándli, meg a zsinóros nadrág a fekete csizmával. A nagyobb gazdák fekete lajbliját, hájblikját (mellényét) az emlékezések szerint sokszor nagy ezüstgombok díszítették, mint a szabadkai betyárokét, ahogyan a nóta mondja: Szabadkai szőlők alja homokos, / Arra járnak a nagy ezüstgombosok, / Arra hajtják a sok lopott lovakat, / Azon veszik a nagy ezüstgombokat." De használtak kisebb selyem mellényt is a népdal tanúsága szerint: Hej, gombolom, gombolom, / Selyem lajblikom gombolom, / Harminchárom gomb van rajta, / Kisangyalom neve rajta." Egy fényképen az 1910-es évekből látunk kalo- csaiasan hímzett férfiinget.13 Az ilyen ing neve: oplecko. Állítólag ilyen ing viselése miatt maradt rajta egy bátyai családon a Szraka (Szarka) ragadványnév. Az inget nyáron nem, de télen belekötötték a gatyába vagy a nadrágba. Általános fej viselet volt nyáron a fekete kalap. Ez a férfiasság szimbóluma lett a népdalokban. Hozd ki, Anna, kalapomat, / Hadd tegyem fejembe - énekelte a büszke legény.14 Ezt pántlikázták föl a regruták a mátkájuktól kapott szalagokkal. Télen kucsmát (sapurat) hordtak. Ez is mindig fekete színű volt, a tehetősebbek, illetve ünnepnapon perzsián sapkát hordtak. Vagy körkörösen, vagy csak hosszanti irányban gyűrték be. Télen fekete színű posztó prémgalléros félkabátot hordtak. Ilyen látható az elöljáróság tagjain egy XIX. század végén készült fényképen.15 Jellegzetesen szláv hatást mutat ugyanakkor az úgynevezett sarenka. Ez a hétköznap- lós ruhadarab az orosz rubáskához hasonló, végig gombolós meleg ing, magas gallérral. Az üng fölött viselték. Szövetből vagy pargetból készült. Nem kötötték be a nadrágba. A kalocsai férfiviseletben megfelel az üngbátya vagy untercikk ruhadarabnak. Bátya népviseletének legkorábbi (XVIII. századi) állapotáról, abból a népi történeti emlékezésből értesülhetünk, amely szerint a kalocsai érsek elé idézett, tilosban legeltető bátyai pásztor a magán hordott viseletdarabokat sorolja az érsek példabeszédéhez szükséges kérdésekre. Ezek pedig: kabánica (szűr), lájbli (lajbi, mellény), üng (ing).16 Hasz8 FEHÉR Zoltán 1987. 9 GALGÓCZY Károly 1876-77. 10 FEHÉR Zoltán 1996. 11 FEHÉR Zoltán - FEHÉR Anikó 1993. 12 Uo. 13 FEHÉR Zoltán 2002. 14 FEHÉR Zoltán - FEHÉR Anikó 1993. 15 Uo. 16 FEHÉR Zoltán 1996. 166. 186
