Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Matuska Márton: Az újvidéki római katolikus egyházi jegyzőkönyvek utalásai a lakosság nemzetiségi megoszlására (1888-tól 1944-ig)
a jegyzőkönyvet. A temetés utáni első összejövetelen azonban visszatérnek a kétnyelvűségre. A kinevezett adminisztrátor, Fillinger Ferenc nyilván ugyanolyan elmagyarosodott személy, mint elődje volt. Neve a német szövegben Francz Fillinger. Jellegzetes eseményt rögzít a jegyzőkönyv: az apát temetésén megjelent a helyi szerb püspök, amit jegyzőkönyvileg vesznek tudomásul és elhatározzák, a püspöknek ezt a gesztusát majd külön megköszönik. A hitközség az elkövetkező néhány évben legtöbbet a leégett templomtető újjáépítésével foglalkozik, munkája nem eredménytelen, még a tél beállta előtt elkészül az ideiglenes tető, majd végül az is eldől, hogy a korábbihoz hasonlóan az űjat is Zsolnaicseréppel fedik, noha ez tízszer drágább a közönséges cseréptetőnél, olvasható a vita során elhangzottak között. 1905. február 11-én a képviselők Ámon Pál személyében új plébánost választanak. A következő, július 26-án tartott gyűlésen felszólalt Szláma József, „...szívből üdvözli az új plébános urat azon kérelemmel: legyen ennek a hitközségnek igazi lelki atyja és kiválván [?] kéri, vegye gondjába ezen németajkú híveit is, kik koruk vagy helyzetüknél fogva nem voltak oly szerencsés körülmények között, hogy a magyar nyelvet megtanulhatták volna.” Az esemény német nyelvű jegyzőkönyvezésénél nevezett személy szintén Szláma vezetéknéven, de Josef keresztnéven van említve. Nem tudni, Szláma valójában milyen nemzetiségű lehetett. Erre következik az új - feltehetőleg szintén elmagyarosodott német - plébános válasza. Neve a német jegyzőkönyvi részben is dr. Ámon Pál. A kérésre adott válasz pedig így lett följegyezve: „Ft. plébános úr dr. Ámon Pál köszönetét mond a meleg szavakért, melyeket szóló hozzá intézett. Kifejti, hogy igaz ugyan, miszerint ékes szavakkal lehet ugyan pillanatnyi sikert elérni, de örökké igaz marad mégis, hogy minden ügynek igazi próbaköve a tett. Türelmet kér és ígéri, hogy miután meg van arról győződve, miszerint az ember szívéhez és leikéhez legalkalmasabban azon nyelven lehet hozzáférni, melyet legjobban ért: ígéri, hogy mind magyar, német és horvát ajkú híveit egyforma elbánásban fogja részesíteni és reméli, hogy senkinek sem lesz panasza e miatt.” A vizsgált jegyzőkönyvek tanúsága szerint ez az első alkalom, hogy a hívek nemzetiségi hovatartozásáról a testület ülésén vita folyt. Kisejlik a feljegyzésekből, hogy a plébánosválasztás megosztotta a híveket, mert egy másik jelölt mögé is felsorakoztak sokan, de azok kisebbségben maradtak. Annak a másiknak a neve egyértelműen magyar volt: Magyar István, s politikai párt támogatta, nyilván magyar. Német nyelvű jegyzőkönyv a továbbiakban nem található. Jellegzetesen háborús, de egyben nemzetiségi jellegű bejegyzés található az 1919. február hó 2-án tartott testületi ülés jegyzőkönyvének 11. napirendi pontja alatt. „Olvastatott a gazd. bizottságnak azon javaslata, hogy tekintettel arra, hogy templomunkban naponta öt-hat francia katonapap misézik, ezen címen 1 Hl. bor árát szavazta meg.” Mellette a határozat „A közgyűlés ehhez hozzájárult.” Ebben az időben a városban állomásoztak a délről, Szaloniki felől érkezett francia hadsereg egységei. Az ő tábori papjaik miséztek a templomban, amihez a hitközség adta a hektóliternyi misebort. Elgondolhatjuk, mennyi francia katona lepte el a várost, ha csak katonapapból öt-hat jutott a templomba naponta. A rendszerváltás utáni években több, nemzetiségi vonatkozású bejegyzés található a jegyzőkönyvekben. Kivétel nélkül mind magyarul. Ezek azonban nem a hívek nemzetiségi ügyeire vonatkoznak, hanem arra, milyen módszerrel vette el az állam az anya80
