Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Kelemen Zsuzsanna: Adatok az andrásfalvi és istensegítsi bukovinai székely ragadványnevekhez
A trianoni döntéssel Jugoszláviához került területen sok új falut hoztak létre a szer- bek, ahova az első világháború szerb önkéntes katonáit telepítették le. így kívánták javítani a terület etnikai összetételét, természetesen szerb lakóinak javára. Ezeket dobrovoljác falvaknak hívták. A magyar honvédség bevonulásának hírére (1941 áprilisa) a telepek lakói elmenekültek, vagy a magyar katonaság elűzte őket. 28 ilyen dobrovoljác faluba telepítették le a bukovinai székelyeket. Az új környezetben a papoknak, tisztviselőnek sem volt könnyű dolguk, amikor a székelyek névadási szokásaival, a bukovinai falvak nevével találkoztak. A Kalocsai Érseki levéltár anyakönyveit vizsgáltam, s feltűnt, hogy a bejegyzésekben sok a bizonytalanság vagy hibás írásmód a keresztnevek, illetve a születési hely leírásában. (Elsősorban Istensegíts és Fogadjisten esetében.) Humoros eseteket is elmeséltek a vissza- emlékezők:- Hol született? - teszik fel a kérdést a székelynek a községházán.- Istensegítsen - hangzik a válasz. A kérdés ismételten elhangzik, s a válasz ugyanaz. A tisztviselő úgy vélvén, hogy packázik vele a kérdezett, a következőket mondja: „B. meg, ne fohászkodjék kend, azt mondja meg, hol született.” Itt éltek 1944 októberéig. A rádióban 1944 október 8-án hangzott el a menekülésre történő felhívás: „Na aztán jött kérem 1944. Magyarok Nagyasszonyának ünnepe, október 8. És kérem szólt a rádió: Bukovinai székelyek meneküljenek. [...] Bácskossuth- falva, Pacsér, Baja felé Zalába, meg is ismételte: Zalaszentgrót, Sümeg, pacsai járásba meneküljenek.”9 A falvak lakóinak többsége szinte mindenét hátrahagyva menekült a Dunántúl felé, a front vonulását követve Zala megyéig jutottak. 1945 tavaszán Tolna és Baranya megye, főként németek lakta falvaiban - ahonnan várható volt a németek kitelepítése - telepítették le őket.10 * Azokat akik nem tudtak, vagy nem akartak menekülni, internálótáborba zárták (Szeghegy - Szikics -, Szabadka), majd 1945 februárjában kiutasították őket Jugoszláviából." Bács-Bodrog vármegye (ma Bács-Kiskun megye) három, németek lakta fa falujában telepedtek le, ahonnan várható volt a német lakosság kitelepítése: Csátalján, Garán és Vaskúton. Csátaljára zömmel istensegítsiek, Garára hadikfalviak, Vaskútra fogadj- isteniek kerültek. Több mint egy évig azonban egy fedél alatt éltek, s a kitelepítéstől félő, és a betelepített emberek gyakran ellenségesen nézték egymást, tehetetlen szenvedői voltak a nagyhatalmi politikának, miközben egyikük sem tehetett arról a helyzetről, amelybe került. Rövid idő elteltével azonban a vegyes házasságokkal új történet indult, s ebben az új időben, a megbékéléssel eltűntek a népcsoportok sajátos jellemzői is, így a ragadványnevek. Andrásfalváról 1941 tavaszán 593, Istensegítsről pedig 693 család települt a Délvidékre. Az andrásfalviak Tolna és Baranya megyében, az istensegítsiek szintén a Dunántúlon, egy részük Csátalján telepedett le. 9 Elekes Dénes (Istensegíts, Fogadjisten) plébános visszaemlékezései, TIM Adattár 1140. 10 BODOR György 1975. " KŐHEGYI Mihály-MERK Zsuzsa 1992. 87
