Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Bánkiné Molnár Erzsébet: Cigányok a Jászkun Kerületben, az 1768-as conscriptio zingarorum
A Jászkun Kerület cigány népessége az 1779-es összeírás alapján22 Kiskun Kerület Nagykun Kerület Jász Kerület Jászkun Kerület Colonus 15%3% 4% Inquilinus 41% 37% 72% 70% Subinqulinus 44% 63% 25% 26% Az összeírásban a colonusok közé azokat sorolták, akiknek lakóházuk mellett egyéb vagyonuk is volt, föld, állatok esetleg szőlő. Az inquilinusok közé azok tartoztak, akiket a jászkun összeírásokban irredemptusoknak neveztek. Azaz volt házuk, esetleg kevés földjük vagy rendelkeztek a mesterség gyakorlásához szükséges feltételekkel. A sub- inquilinusok megfeleltek a jászkun összeírások zselléreinek. Sokszor más házában laknak, szolgák, béresek, napszámosok. Némelyik saját házat birtokolt. 1780 után egyre több az olyan dokumentum, ami arról a törekvéséről tanúskodik, hogy megpróbálták a cigányokat kirekeszteni a helyi társadalomból. Csak az aprólékos és módszeres kutatás bizonyíthatná, vajon mi az oka a változásnak. Valószínűsíthető, hogy a redemptusi érdekvédelem túlzott előtérbe helyezése okozhatta, ami az 1790-es évek után a jászkun társadalom mobilizációját lefékezte. Tudjuk, a redemptusok érdekében arra törekedtek, hogy megakadályozzák a vagyonhoz, a földtulajdonhoz kapcsolt jogok megszerzését. A földvásárlás ekkor a nem cigányok számára is nagyon nehéz, a cigányoknak még nehezebb. A másság hangoztatása egyre erőteljesebb, nem csupán kifelé a vármegyék irányába, a belső rétegek között is. A társadalmi tagolódás feltételeit megmerevítő jogszokásokat 1799-ben a József nádor a Jászkun Statútumban törvényerőre emelte. A földvásárlás elővételi rendszerét 1799-től tehát nem csupán jogszokás, törvény szabályozza. Igaz, a statútumban sincs etnikai megkülönböztetés, de nem is kell, hiszen az elővételi rendszer minden zsellér földvásárlását akadályozza, sőt majdnem lehetetlenné teszi. A cigányok kirekesztése a földvásárláshoz szükséges anyagi megerősödés akadályozásában ölt testet. S ezt véleményem szerint maguk a központi rendelkezések is elősegítették a cigányokra vonatkozó megkülönböztetésekkel, az erőszakos asszimilálási intézkedésekkel. Az asszimilálás nem sikerült, az integrálódás lelassult. 1781-ben a jászkun főkapitányig jutott a jászberényi cigánykovácsok panasza, akiket a Helytartótanács rendelete ellenére a helyi kovács céh nem fogadott be. A panaszra adott válaszból következtethetünk az előzményekre, mi szerint a herényi cigányoktól elszedték szerszámaikat és eltiltották őket a kovácsmunkáktól. Ha jól megnézzük, nem etnikai, hanem konkurencia harc folyik Jászberényben. A céh mesterei a főkapitányhoz küldött magyarázó levélben articulusaikra hivatkoznak „mire volna tehát azon Kegyelmes Rendelés? haminden őtett nem illető, ahhoz nem értő személy tanult mesterségünkben magát avatván, tanulatlan mesterségével minket, s munkánkat meg csúfolná, meg gyalázná ”.22 23 A céh olyan feltételeket szabott a beálláshoz, aminek a cigány kovácsok nem tudtak megfelelni. Bejövetelüket nem ellenezték, csupán a feltételeket szabták meg. Kóté József arra nem állt, a Csemer családból a próbaidőt letöltött Ferenc beállhatott a kovács céhbe, 22 KAKUKK Mátyás 1996. 23 SzML. JK. kig. D. Caps. XIV. Fase. 9. N2 13/1781. 56
