Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Bánkiné Molnár Erzsébet: Cigányok a Jászkun Kerületben, az 1768-as conscriptio zingarorum
Kerületben csak Jászberényben éltek hegedűkészítők. Közülük Rácz Ferenc a Békés megyei Békés helységből származott, de felesége és három gyermekük herényi, Csámpay Tamás a Heves megyei Csányból költözött herényi felesége lakóhelyére, gyermekeik szintén Jászberényben születtek. A többi hegedűkészítő is megtelepedett életmódot folytatott Jászberényben. A földművesnek bejegyzettek a legmozgékonyabbak. Ami azt is mutatja, hogy valójában bérmunkások, akik bárhol beállhatnak rövid idejű napszámos munkára. Korhelynek, azaz munkakerülőnek mindössze két családfőt tartottak a 228-ból. Amint az összeírásból kiderül a Jászkun Kerület cigány családjai többségében munkájukból, letelepedve éltek. Láthattuk, hogy az új település, Félegyháza életébe szinte zökkenőmentesen illeszkedtek a cigány családok. A redempcióban nem vettek részt. 1768-ban még egyetlen cigánynak sem volt földtulajdona, de körülményeik rendezettek. A főbíró azt jelentette a kerületeknek, hogy cigányok sem sátorban, sem földházban nem laknak. Az ifjak dolgoznak, a gyermekek iskolába járnak, az öregek kovácsok és mind contribuensek, azaz adófizetők.12 Félegyházán két cigány férfi Céfó Mihály és Gondi János redemptus családba nősült. Ők lettek a falu első cigány földtulajdonosai, földvásárlásuk 1770-ben történt. A földszerzést Gondi János kezdte, aki fél kötél (egy kötél = 16 hold) redimált földet vásárolt. Gondi kovácsmesterségből élt, s a földvétel idején 28 éves volt. A második földvásárló egy év múlva a 29 éves Céfó Mihály muzsikus volt. Ő egy egész kötél földet vásárolt Csitári György redimált kerthelyéből, azaz tőkeföldjéből.13 A földvásárlást szabályosan kihirdették, ellentmondó nem akadt. Egy idő után mindketten kiemeltettek a cigányok köréből, majd az 1783-as rendelkezés alapján „magyarizálták” őket. Céfó a nevét is megváltoztatta Ónodira. Félegyházán ekkor a 26 cigány családból 16-ot magyarizáltak, de nevet csak Céfó változtatott.14 Sajnos a Jászkunság többi helységéből nem ismerjük a magyarizálási rendelet eredményét. A Kiskun Kerületben Balogh Ödön kutatásai azt bizonyították, hogy csak Félegyházán hajtották végre a rendelkezést. A magyarizálási kötelezettség azokra terjedt ki, akik paraszti fundust vállaltak, s a rendelkezést követő egy hét alatt bizonyították, hogy törvényes házasságban élnek.15 Halason az 1773-ban elvégzett összeírás arról tanúskodott, hogy majdnem minden cigánycsalád árendás földet művelt. Piroska Ferenc, aki az 1768-as összeírás idején 60 éves volt és közös háztartásban élt két házas és egy nőtlen fiával, 1773-ra valóságos kis vagyonra tett szert. A nagycsalád továbbra is együtt lakott, s vagyonuk közösen négy ökör, egy fejős és egy meddő tehén. Árendás földön szántanak-vetnek, s e mellett a kovácsmesterséget és a hegedülést is gyakorolják. A másik nagycsalád fejének öreg Paczula Andrásnak 1768-ban még csupán egy fia, a muzsikus Sámuel volt házas, de ő 1773-ban már nem élt. Időközben megnősült és az öreg szülőkkel együtt maradt Mátyás és Ádám. 1768-ban még mindketten kovács inasok, de nem apjuk mellett, hanem más halasi mesternél. Ádám magyar asszonyt vett feleségül. A nagycsaládban tehát mind a három nős férfi kovácsmesterséget folytatott. Volt szőlőjük és bérelt szántó földjük. Sámuel árván maradt fia a kilenc éves János, juhászbojtárként kereste meg kenyerét. Balogh Mihály 56 éves kovács 1768-ban feleségével és hét gyermekével élt Halason. 12 BKML. Kf. lt. Tan. ir. Lad. 27. Cs. 4. Sz. 21. /1768. 13 BKML. Kf. lt. Tan. jkv. 1770. év 44. p. 14 BALOG Ödön 1997. 39-40. 15 BKML. Kf. lt. Prot. Curr. XI. Ns 14. 83-98. p. /1783. 54
