Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Bárth Dániel: A bácskai népszokások a XVIII. századi egyházi források tükrében
zás, dalolás és táncolás este az ún. hálótanyán történik, ahol a leányok és a legények a szőlőőrzés idejére némi szabadosságot megengedve együtt töltik az éjszakákat.”25 A fiatalok szórakozási formáinak egyházi szabályozása a kalocsai egyházmegyében évtizedekkel korábbra tekint vissza. Patachich Gábor érsek nagyhatású rendelkezésgyűjteményében, az 1738-ban kiadott Statuta Generalia-ban26 27 erre a kérdésre is kitért: hasonlóképpen a szószékről tiltsák meg a plébánosok, hogy a szülők különösen a nyári időkben, amikor egyesek körtáncot szoktak tartani az utcákon, tereken, ne engedjék a fiaikat vagy az ifjakat a lányokkal közösen elvegyülni. Az ez ellen vétő szülőket pedig a gyerekeikért egyformán annyiszor, amennyiszer megtörténik, hét krajcár befizetésére büntessék a templom javára!'21 „Abusus nuptiarum illyricae nationis communis” „Nincsenek körükben büntetlenül helytelenségek azon kívül, amely az illíreknél uralkodik házasságkötések alkalmával; amely alkalommal a gyermekeiket nem kiházasítják, hanem eladják, a leendő vőlegény szülője számára az árat kiszabván és olyasformán alkudozván, hogy hacsaknem annyit meg annyit ad, amennyit a menyasszony szülője vitathatatlanul kiszabott, annak lányát sehogy sem kaphatja meg. Ezután a lakodalmakkor egy héten át is eltartó túlzott fényűzés sokat felemészt, és a lelket is igen fájdalmasan meggyógyítható állapotba rontja le. Ennek megelőzésére már sokat tettek az illíreknél más helyeken is a plébánosok, Patatits érsek egykor igen szigorúan megtiltotta, de minden hiába. Erősebb kézzel és rendelkezéssel mi ezenfelül igen sürgősen gyógyításáról gondoskodtunk. Hajdan itt is szokásban volt, hogy a lakodalmakban akadt egy inkább első vőlegénynek nevezendő vőfély, akit az esküvő után és aztán este is, amíg a valódi vőlegény otthon tartózkodott, és a menyasszony fogadására készülődött, egy kamrába zártak a menyasszonnyal, és ott azt csináltak, amihez kedvük volt, különösen mivel a menyasszony lehetőleg olyan ifjút választott ki vőfélynek, akit korábban szeretett, de a szülei által kiszabott magas ára miatt nem kaphatott férjül. Egy idő óta véget ért ez a rossz szokás, és a menyasszony őrzésére már egynémely nőszemélyeket jelölnek ki. Ide tartozik még az is, hogy már a vasárnapi esküvő előtt, a szombati napokon zenét és táncot kezdenek, isznak és esznek, nyilván többen húst is, mivel nincsenek nyilvános órák, az éjfelet, ha el is érik, nem érzékelhetik.”28 Az idézett szövegrész Küllőd 1767. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvében maradt fenn. A XVIII-XIX. századi forrásokban Kolluth néven emlegetett falu29 lakosságát a XVIII. század közepén vegyesen sokácok és németek alkották. A falu plébániáját meglátogató vizitátor a sokácok ott élő csoportjánál vélte fölfedezni az idézett szövegrészben bemutatott „helytelenségeket”. Bizonyos jelekből úgy tűnik, hogy az efféle kérdések vizsgálatára Glaser figyelmét maga az érsek irányította saját vizitációinak tapasztalatai 25 MNL V. 99-100. (Ujváry Zoltán szócikke.) Továbbá: SZENDREY Ákos 1938/b. 276.; A sárközi hálótanyára: CSALOGOV1TS József 1936. 26 Patachich Gábor tevékenységéről és a Statuta Generalia-ról legújabban: BÁRTH Dániel 2002. 27 KÉL I. Vis. Can. Ált. Statuta Generalia 1738. - A vasárnap délutáni tánc néprajzi párhuzamaira: SZENDREY Ákos 1938/a. 126. 28 KÉL 1. Vis. Can. Ált. 1767. 2. k. 332. 29 A falu 1904 óta hivatalosan a Küllőd nevet viseli. Rövid történetét lásd: BOROVSZKY Samu (Szerk.): 1909. 104-105. 33
