Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Bihar Mária: Bolgárkertészek és szerepük Kunszállás fóliás kertkultúrájának kialakulásában
Az általuk termelt növényfajták sorra vételekor érdemes figyelemmel kísérni, milyen új növények megjelenése köszönhető nekik, s melyeket hagyták el vagy vették át a magyar fogyasztókhoz való példaértékű alkalmazkodásuk mutatójaként. A bolgárok vetőmagjaikat szerszámaikkal együtt évente Bulgáriából szerezték be, illetve Magyarországon élő bolgár magkereskedőktől vásárolták vagy ritkább esetben maguknak termelték. A bolgárkertészek terjesztették el hazánkban az étkezési paprika fogyasztását. A zöldhúsú kalinkói, az apró hegyes, igen erős polonski piper és a hegyes, zöld, erős paprika, a barija a hazájukból hozott legismertebb fajták. A magukkal hozottak mellett termelték a hazai fajtákat is a ceceit, bogyiszlóit, kalocsait, bajait, kosszarvút. Alma alakú, középméretű paradicsomfajtákat hoztak magukkal, amit felváltottak a gazdaságosabb kecskeméti fajtákkal, a fóti és az ökörszív paradicsommal. A hazájukban igen keresett és kedvelt padlizsánt nálunk csak ritkán termelték, mert a piacon eleinte nem tudták eladni. Hazánkban ismerkedtek meg a kelkáposzta, a fehér gyökérzöldség, cékla, karfiol, karalábé, sóska, spenót, zeller termelésével.16 A bolgárkertészek hazánkban az első évtizedekben nem vásároltak földet, hanem kisbérietekben gazdálkodtak. Voltak, akik telente hazautaztak Bulgáriába. Mások csak több év után akkor tértek haza, ha bizonyos pénzösszeget gyűjtöttek már.17 A korabeli közvélemény emiatt bírálta őket leginkább. „Évente 30-40 millió koronát küld Bulgáriába az ország pénzéből, mert hiszen a fogyasztó városok, vidékek pénze mégiscsak magyar pénz, amely óriási összegekkel szemben az általa termelt nemzetgazdaságilag felszámítható, bennmaradó összeg a legvérmesebb számítással sem tehető többre 400 000 koronánál. A bolgár továbbá meggazdagodása után hazamegy, nem gyarapítja a nemzet erejét...”18 A bolgárkertészek eleinte féltékenyen őrizték szakmai tudásukat. Munkaközösségekben dolgoztak, melyekbe csak szükség esetén vettek be magyar idénymunkásokat. A munka- közösségek év közben együtt étkeztek, laktak és dolgoztak. Tagjaik között gyakori volt a rokoni kapcsolat. Szinte korlátlan engedelmességgel tartoztak a munkacsoport vezetőjének, a gazdának, ellenkező esetben „ha nem tetszik, elmehetsz haza” elv érvényesült. Az idény végén meghatározott kulcs alapján osztották szét a hasznot. A bolgárkertészek zöldségtermelő monopóliumába a balkáni háborúk és a második világháború hozott változást. A bolgár kormány a magyarországi bolgárkertészeket hazarendelte katonának. Ekkora azonban már a magyar idénymunkások sok helyen eltanulták tőlük a speciális termesztési módszereiket, illetve korszerűsítették, továbbfejlesztették azokat. A bolgár- kertészek tevékenysége nyomán azonban hazánkban több helyen intenzív primőrtermelő kertkultúra bontakozott ki.19 Az általam vizsgált Kiskunfélegyháza és környéke primőrtermelő kertkultúrája hazánk más intenzív zöldségtermesztő körzeteihez viszonyítva kicsit megkésve bontakozott ki. Napjainkban azonban Kiskunfélegyháza és a környező települések, így Kunszállás is mind a primőrtermelő gazdaságok nagyságát, mind számát tekintve igen előkelő helyen áll Bács-Kiskun megyében, sőt az országban is. A 2000-es Általános Mező- gazdasági Összeírás adatai szerint Kiskunfélegyházán fóliáznak Bács-Kiskun megyében a legtöbben és a legnagyobb területen, 61,22 hektáron 481 gazdaságban, a vonzáskörze16 BOROSS Marietta 1973. 47-49. 17 KOSA László 1977. 320. 18 VÉGH Kálmán 1916. 7. 19 KÓSA László 1977. 320. 174
