Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Bárth János: A Baja környéki pásztorok nemzetisége 1803-ban
„magyar ember”. Ez azonban kivétel. A legtöbb esetben a szövegek írója azt a fordulatot használta: „magyarul és rácul tud”. 2. Ezek az adatok nyelvtudásra és nem napi nyelvhasználatra vonatkoznak. Mindebből következik, hogy ha valamelyik pásztornál két nyelv ismeretét jegyezték föl, nem tudjuk, hogy otthon, családi körben melyiket használta, melyiket tudta előbb, melyik volt az anyanyelve. Emiatt az esetek többségében az sem állapítható meg egyértelműen, hogy az összeírt pásztor valójában milyen nemzetiségű volt. (Közbevetőleg szükséges megjegyezni, hogy a XIX. század elején a köznépi nyelvtudás mást jelentett, mint a XXI. században. Korunkban az emberek könyvből, magnetofon, videó, számítógép közbeiktatásával, hatalmas szellemi erőfeszítéssel tanulnak nyelvet. Ha sikerül a megtanult nyelven kifejezni magukat, még egyáltalán nem biztos, hogy ismerik a nyelv mögött meghúzódó kultúrát. Ezzel szemben a XVIII-XIX. században a köznép soraiba tartozók különösebb erőfeszítés nélkül, cseregyerekként, kézműves vándorlegényként, más nyelvű faluba szegődött béresként, pásztorként tanultak nyelveket. Mivel átmenetileg benne éltek abban a társadalomban, amely a magukétól eltérő nyelvet beszélte, megismerték a nyelv mögött meghúzódó nép, népcsoport, nemzetiség kultúráját, hagyomány világát is.) A Baja környéki hat falu 105 pásztorának 1803. évi összeírásában 40 olyan pásztor szerepel, akiről egyértelműen megállapítható, hogy melyik néphez, nemzetiséghez tartozott. Közéjük sorolhatók a csak magyarul tudók, a csak rácul tudók, illetve azok, akiknél megjelölték az egyik nyelv ismeretének fokát, mértékét. Csak magyarul tudott Szeremle és Csanád összes pásztora. Ráadásul mind a tizenhatan helybelinek számítottak, a református vallást követték. A szeremlei faluközösség állatait őrizte: Aranyos András gulyásszámadó, Aranyos Péter gulyásbujtár (a számadó fia), Aranyos István gulyásbujtár (a számadó másik fia), Szabó János csikósszámadó, Fejes István csikósbujtár, Ungvári Péter tehénpásztor. Csanád helységet szolgálta: Balog András ökörpásztor, Sánta Paprika István ökörpásztor bujtár, Sánta Paprika István ökörpásztor bujtár (az előbbi fia), Kiss János István csikós számadó, Kutas Mihály csikósbujtár, Kenyeres Péter tehénpásztor, Katona Mihály tehénpásztor felestárs, Porkoláb István gulyás, Diószegi János gulyás felestárs, ifj. Csősz János borjúpásztor. Csak magyarul tudott a rác Dusnok 12 pásztora közül kettő: a ceglédi származású Kovács Pál csikósszámadó és a Tolna megyei Kajdascsról Dusnokra került Szabó Mihály gulyásszámadó. Sükösd 64 pásztora közül 17 csak a magyar nyelvet ismerte: Mónár Mihály juhász- bujtár, helybéli születésű, Major János meddűs juhász, mélykúti eredetű, Pákolicz György fejős juhász, keceli születésű, Faragó Mihály meddűs juhász, Csanádi születésű, Szabó Mihály fejős juhász, székesfehérvári származású, Ribánczki János meddűs juhász, kalocsai születésű, Horvát József fejős juhász, dunaföldvári eredetű, Szabó György, meddűs juhász Miskéről származó, Asztalos Ferenc fejős juhász, faddi eredetű, Asztalos Ferenc meddűs juhász (az előbbi fia), Kovács János meddűs juhász bujtár, keceli származék, Foki Ferenc fejős juhász, szentistváni eredetű, Foki János fejős juhász bujtár (az előbbi fia), Hambalkó Márton fejős juhász bujtár, dunaföldvári eredetű, Kutasi Mihály kanász, szekszárdi származású, Puszder József kanász, faddi eredetű, Bálind Ferenc kanász, akinek Szekszárd környéki falvakból voltak levelei. 16
