Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Pénovátz Antal: A pacséri karácsonyokról
Karácsony napja (december 25., illetve január 7.) voltaképpen még ma is a karácsonyi ünnepkör legfontosabb napja és mind a nyugati, mind a keleti liturgiát követő keresz- tény/keresztyén hívek legnagyobb ünnepe. Szokásokban, hiedelmekben azonban már szegényebb (legalábbis a nyugati liturgiát követő magyaroknál, bunyevácoknál), mint az előtte való karácsony szombatja. Karácsonykor a magyarok és a bunyevácok (reformátusok, katolikusok egyaránt) már szinte csak ünnepelnek. Régen esetleg azt is figyelték, hogy a Borbála, illetve a Luca estéjén vízbe állított cseresznye-, illetve meggyfaág kivirágzik-e. Nem így a szerbek. A házigazda (domacin) első dolgaként körbejárja az udvart, megnézi, köszönti és ellátja a jószágokat, a háziasszony (domacica) pedig kiadja a baromfinak a Borbála (Varica)-napi főtt búzából (varicából) erre az alkalomra félretett maradékot. Ezt követően a reggeli mosakodás szertartásához kezdenek. A gazda beviszi a házba az aznap reggel fölhúzott első vödör vizet, a vízbe egy nagyon szép és egészséges piros almát tesz és arról mosakszanak, hogy olyan szépek és egészségesek legyenek, mint a vízbe helyezett alma. Reggeliznek (sült kolbász, hurka, fonatos kalács - zdravlje kolac - egészségkalács a neve -, kenyeret ugyanis az ünnepek alatt nem esznek), majd azt követően a háziasszony az ebéd, illetve a karácsonyi bélés (rétes), a cesnica készítéséhez kezd. A bélest általában dióval és mazsolával ízesíti, de a karácsonyi bélés töltelékébe három darab fémpénzt is tesz. A karácsonyi ebéd során, amikor a bélés fogyasztására kerül a sor, nagy izgalommal lesik, hogy ki lesz a szerencsés, akinek a bélésből éppen olyan darab jut, amelyben pénz is van. (A katolikusoknál hasonló izgalommal jár a Luca-esti lucapogácsába rejtett fémpénz megtalálása.) Ebéd után a legények lóra ülnek, a templomkertben összegyülekeznek és lovaikat trappoltatva hangos kiabálással, hujjogással járják az utcákat, zargatják, kergetik, majd a faluból kiűzik a böjtöt (vijaju kiselicu). Az utcákat járva a lányos házakhoz is betérnek, ahol a nagylányok már várnak rájuk és kaláccsal, itallal kínálják őket.24 Általános tilalom volt mindhárom felekezetnél, hogy karácsony első és másnapján nem volt szabad takarítani: a szobát fölsöpörni (igaz, ezt a beterített szalma miatt nem is nagyon lehetett volna) és a karácsonyi asztalt lerázni (a morzsát is csak az abrosz mozgatásával, rázogatásával volt szabad az asztal egyik vége/sarka felé összerázogatni, de nem lerázni). Harmadnap aztán ez a tilalom megszűnt. A szerbek és a bunyevácok a szalmát kivitték, a szobát fölsöpörték, az asztalt pedig mindhárom felekezetnél letakarították és az ünnepek alatt összegyülemlett morzsát a baromfinak kiszórták. A szoba felsöpréséhez a szerbeknél a következő hiedelem is fűződött: Ha nagylány van a háznál és kíváncsi a jövendőbelije nevére, háromszor fel kell, hogy söpörje a szobát és mindhárom söprés szemetét egy lapátra kell, hogy rásöpörje, majd kint az udvaron rá kell, hogy álljon a lapátra és türelmesen kell hallgatódznia, amilyen férfi nevet hall először, olyan nevű lesz a jövendőbelije.25 (A katolikusoknál ilyen férjjósló ereje a lucacéduláknak volt. Luca estéjén ugyanis tizenhárom cédulára tizenhárom férfi nevet kellet fölírni, majd a cédulákból egyet-egyet minden nap eldobni, de úgy, hogy a rajta levő nevet nem volt 24 Többek (Preradovic Milena, Vidió Nadica, StojSió Spasoje, Kolarió Jelena, Mostarski Éivka, CvrkuSió Jovica és Berberje Radmila) visszaemlékezése alapján. 25 Kolarió Jelena görögkeleti vallású, szerb nemzetiségű pacséri lakos közlése, született Pacséron 1932. (A továbbiakban Kolarió Jelena.) 167
