Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Kustár Rozália: Faragott fejfák a szlovák nemzetiségű Dunaegyházán
KUSTÁR ROZÁLIA FARAGOTT FEJFÁK A SZLOVÁK NEMZETISÉGŰ DUNAEGYHÁZÁN1 A magyar nyelvterületen előforduló faragott fejfákról már számos néprajzi elemző tanulmány született.1 2 Viszonylag kevesebb figyelem jutott azonban annak kutatására, hogy a faragott fejfák állításának szokása a magyar nemzetiségű főleg református falvakon kívül ismert volt néhány magyarországi más nemzetiségű, evangélikus településen is,3 földrajzilag közelebb eső példákat említve a német nemzetiségű Hartán,4 Nemesnádudvaron,5 a szlovákok által is lakott Apostagon6 és Albertirsán.7 A Duna-Tisza közi települések fejfakultűráját legátfogóbban Novák László dolgozta fel.8 Munkájából azonban kimaradt a dunaegyházi fejfák dokumentálása. Megállapítható, hogy ezek az emlékek helyi jellegzetességek, bár az Alföld protestáns falvaiban több helyen vannak faragott fejfák - köztük szlovák nemzetiségű településeken is de ezek egészen más stílust képviselnek.9 A község újratelepülésének pontos ideje nem ismert, a különböző források az 1701 — 1715. évek közé teszik, de néhány család még 1728-ban is települ, miközben a betelepülők között a szlovákok mellett magyar nemzetiségűek is voltak, és talán a korábbi - rác nemzetiségű - lakosok egy része is visszatért.10 11 Az említett egyéb nemzetiségűek idővel szlovákká lettek, és a falu kb. a második világháború idejéig viszonylag zárt közösséget alkotott. Innen adódhat csúfneve is: a környező falvakban csak „Tótország”-ként emlegették Dunaegyházát. A helyi lakosság vallási hovatartozása is egységes volt, amiről Pesty Frigyes helynévtárában így vallanak a helység elöljárói: „Miután az egész falu lakossai nemzetiségükre nézve szlávok, ’s vallásukra nézve, négy zsidó családot kivéve ág: evang: vallást követők, - annál fogva hihető, ’s igen természetes is, hogy ezek az ország felsőbb szláv megyékből, - továbbá Silezia és Csehországból vallás miatti üldüzéskor ide lejövén leteledtek, ’s itt megnépesedtek.”11 1 Készült A Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány támogatásával. 2 Gazdag irodalomjegyzékkel áttekintő munkák, pl. BALLASSA Iván 1973., OLASZ Ferenc 1975., IMREH Pál - HOPPÁL Mihály 1977., NOVÁK László 1978. 241-305, HOPPÁL Mihály - NOVÁK László 1982., KUNT Ernő 1990. 3 NOVÁK László (1982. 303-304.) megállapítása szerint „A magyarság közé betelepített idegen etnikai közösségek, akik átvették a fejfaállítás szokását, sőt a díszítését is ők produkálták a legmagasabb szinten.” 4 NOVÁK László 1978. 54. kép, XI. T. 8-10 5 ZENTAI Tünde 1972. 305-310.; IMREH Pál - HOPPÁL Mihály 1977. 12. 6 NOVÁK László 1978. X. T. 21-22. 7 NOVÁK László 1973. 203-228. 8 NOVÁK László 1978. 9 Üsd NOVÁK László 1978. 219-305., BEDNÁR1K Rudolf 1972. 72, 135-138. 10 LES KA, Stepán 1810. 18., TÓTH-SZÖLLŐS Mihály 1968. 18. 11 PESTY Frigyes In: 1984. 112. Dunaegyháza lakossága a 18-19. század fordulóján 1600 fő volt. (LE§KA, Stepán 1810. 18.) 1857-ben 2187, 1870-ben 2192 lakosa volt. (GALGÓCZY Károly 1877. 111.) 131
