Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Schőn Mária: A Nap folklórja a hajósi svábság körében
Stacilo vravet’i d’et'om: Odhesie t’a bubusl Bobos! (Elég volt ezt mondani a gyerekeknek: Elvisz a bubus! A Bobos! A magyar fene és hasonló tartalmú kifejezés megszemélyesített szlovák megfelelője a bet’ah. Nem egyszer a kettőt össze is kapcsolják a szidalomban: Totoka vravel'i mladsím faganom: Bet’ahe t’a jebal’i, ci st’e mrchavie fagani! Apovka Kelemen naveki vravel'i: Pojebau t’a fene aj z bet’ahom! (Ezt mondták a kisebb kölyköknek: Basszon a betyah, de rossz kölykök vagytok. Kelemen apó mindig mondta: Basszon meg a fene a betyahhal!) Noha nem sorolható be a mitikus lények csoportjába, egy-egy jelenség, illetve fogalom olyan sajátságot hordoz, amely alapján a hiedelemlények bemutatása után róla is szólhatunk, ugyanis valamiféle módon perszonifikált jellegűnek is felfoghatjuk. Ilyen lehet a tisztuló kincs jelensége, illetve a szerencsétlenség fogalma. A kincsmondák egyik fő motívuma közé tartozik a kincs tisztulása. Az egyik változat szerint Cebén a tanya mögött lángolt valami. A nádfedelü ház nem gyulladt ki, csak világos fényű láng csapott ki: To sa t’i, láhom, pehiaze, co Turci tu nahal’i! (Az pénz, lányom, amit a törökök hagytak itt!) A másikban az egyik utcabeli kétágú bükkfa alján találtak a kincsre az érte visszatérő törökök. Úgyszintén a tisztuló pénz lángja miatt találtak rá a Fekete halomnál (Cierni halom). Egy bográcsban volt, de a felfedezők úgy megrémültek, hogy elszaladtak. Másnap Jenei Jani bácsi nevű ember azonban merészen hazavitte a pénzzel teli üstöt (za kotl’ík pehaze). A szerencsétlenséget átok is előidézheti: Egyik adatközlő szerint azért nincs szerencséjük (himaju st’ast'ia), mert az anyós megátkozta a menyét (mha moja ahósa zakl’uje). Az átok azért keletkezett, mert kevesebbet örökölt a férje nővére: Vies, co, láhom? Zebi st’e hikda, hiduska st’ast’ia himal’ij’ebo za co mojho muzovu sestru ... tej dal’i mehej ot'ec, ked’ del’il’i vadon! (Tudod mit, lányom? Hogy soha, de soha ne legyen szerencsétek, mert amiért a férjem testvérének ... kevesebbet adott az apa, amikor osztotta a vagyont!) A tetszhalottak úgyszintén nem hiedelemalakok, de talán határesetet képeznek. A hiedelem-történetek szerint a temetőben járó egyik férfi, kopogást hallott egy friss sírból. Az egyik változat szerint mire kiásták a sírt, a benne lévő lány már nem élt, de meg volt fordulva a koporsóban, és kitépte a haját; a másik variáns szerint a halott egész testét összeharapdálta, de ekkorra szintén nem élt már. A hiedelemlények mai ismerete még mindig gazdagon tükrözi a hajdan volt sokszínű hiedelemvilágot, mely a kiskőrösi szlovákok népi kultúrájának szerves részét alkotta. A legtovább és legszélesebb körben élő boszorkányhit mellett különösen érdekes és hasznos az egyéb, kisebb jelentőségű hiedelemalakok feltárása, mert velük többnyire kevésbé foglalkoznak a kutatók, ugyanakkor teljesebbé teszi azt a népi szemléletet, amely alapján magyarázták, értelmezték a környező világjelenségeit, amelyektől részint féltek, részint pedig amelyeket befogadtak mindennapi életükbe. Mind tudományos, mind megőrző szempontból érdemes volt tehát megmenteni őket, és érdemes rájuk most is figyelmet fordítani. 127
