Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Bereznai Zsuzsanna: Ünnepi táplálkozási szokások a nemesnádudvari sváboknál
vagy krumplikarikába gyufát vagy kis pálcikákat szurkáltak, és ha lángot fogtak, egy mondóka kíséretében felhajították a levegőbe. Olyan szép volt ez a sötétben, mint a mai csillagszórók. Schaiblein, Schaiblein, auf die Heh, es geht ein Schaiblein auf die Heh, krumm und grad wia Wagarad. Ach Gott, wem soll das Schaiblein gheren Korongocska, föl magosba! Megy a korong föl magosba, mint a kerék, kerek is meg egyenes. Ó, Istenem, korongocska kié legyen ? Az ismert mondókák közül ez a legszebb. Az első három sora a korong funkcióját és formáját írja le, a negyedikben szereplő kérdés a szokás párosító voltára utal. A kérdésre válasz következett. Az volt a legjellemzőbb, ha egy fiú és egy leány nevét mondták, akiket a játék kedvéért és idejére szerelmespárrá boronáltak össze. A hajósi korongdobálás némely dologban eltér másokétól. Egyrészt abban, hogy a lányok is jelen voltak az ünneplés minden részében, a falopástól a nekik tetsző fiú kiválasztásáig. Talán még úgy is mondhatnánk, hogy egyenrangú szerepet játszottak a fiúkkal, ha nem döntő szerepet. Másrészt abban tér el, hogy az elemi iskolából kimaradt korosztály művelte inkább, mintsem a már fonóba járó nagylányok és legények. A szokás harmadik jellemzője ez utóbbiból következik: a szerelemvarázslás nemigen játszott szerepet benne. A sutyók, suhancok, gyerekek, kis udvarló, ahogy a szereplőket nevezték, az egészet játéknak (Gspiel) mondták és tekintették. A nagylányok és a legények természetesen másképp élték meg ezt a párosító szokást, mint a náluk jó néhány évvel fiatalabbak. Ennek a napnak másik és ma ismertebb elnevezése a fánkvasárnap (Kiachlasannteg) azon szokás miatt, hogy ezen a vasárnapon minden háznál az egész faluban fánkot sütöttek. Gyakrabban kelt fánkot, mások a csöregefánk szokását ismerték. Ebből a fánkból vittek ki aztán a lányok a fiúknak a rétre. Ennek a fánknak a neve korongfánknak fordítható (Schaibakiachla), mely ugyanazt a szerepet töltötte be, mint a fentebb felsorolt tárgyak. Néha csak minden ceremónia nélkül ettek belőle, de házasulandó fiataloknál esetleg a tűzmester irányítása mellett eljátszották a párválasztást. Ha mindkét fiatal, akik talán már valóban szerelmespár volt, egyszerre kapta el a feldobott fánkot - ezt nevezték fánkdobálásnak (Kiachlaschla) -, az azt jelentette, hogy a fiatalok még az adott évben egybekelnek. Ha csak az egyik kapta el, az a következő évre jósolta a házasságot. De bizony sok a földre esett annak jeléül, hogy egyik sem volt igazán érdekelt a jelenlegi párkapcsolatban. Másnap reggel tele volt fánkkal a rét. És megannyi leány sóhajtozhatott efféleképpen: O, du liaba Faschengszait, du kammscht halt scha wiedr, var an Jahr bin i ibrigblieba and hujjr grat’s mr wiedr. Boldogtalan farsang, te, hát itt vagy már megint ? Pártában hagytál tavaly is, végül így járok az idén is. Nem tévedés a mondókában, akár erre a vasárnapra is értve, a farsang szó használata. Mert Hajóson nemcsak ez az egy vasárnap, hanem az előtte lévő egész hét még a farsanghoz számított. Még a hamvazószerdát is beleértve bőven torkoskodtak, ették a gazdagos, zsíros-kolbászos paprikásokat és tojásrántottákat, és táncoltak, mulattak, míg 116
