Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Bereznai Zsuzsanna: Ünnepi táplálkozási szokások a nemesnádudvari sváboknál
Elképzelhető, hogy a schritt schratt itt egyszerre szolgál a csusszanó léptek hangutánzására, valamint ikerszóval megnevezi a boszorkányt. Ez a Schratt alak azonban a hajósiak számára nem ismeretes és nem használatos. Nemcsak a varázsigékben, hanem a népi gyógyászatban is lépten-nyomon azt látjuk, hogy a napfelkeltét és a napnyugtát az ember szellemidéző és szelleműző időszaknak tekintette. A gyógyítót napfelkelte előtt vagy naplemente után kellett fölkeresni áldásért (Seaga), tehát a gyógyító imáért és tevékenységért. Néhányan a napfölkelte és napnyugta pillanatait vagy az azokat követő, illetve megelőző perceket is gyógyítónak tartották. A legjellemzőbben a derékfájás, az álmatlanság, a ficam, az izomgyulladás, a szájpenész, a nem gyógyuló sebek stb. esetében fordultak a gyógyítóhoz. Természetesen a változatok sokasága jellemezte ezt a fajta gyógyító tevékenységet. Általában három alkalom elegendő volt a gyógyuláshoz. Súlyosabb esetekben kilenc napon át folyt a gyógyítás. Fontos volt ezen kívül a napok, sőt a napszakok megválasztása is. Esetleg a pénteki vagy a szombati napot kellett megvárni a ráolvasás vagy a kezelés megkezdéséhez. És esetenként csak ezek a napok tudtak a bajon segíteni is. Ilyenkor tehát a gyógyítás elhúzódott három héten át. A hajósi népi gyógyítás gazdag tárházából hadd álljon itt csak egyetlen ide illő példa. Benne az a figyelemreméltó, hogy egybeolvad benne a Szűzanya, a keresztény szent és az éjasszony, egy pogány szellemlény személye és segítő szerepe. Az éj asszony megszólítása a ráolvasásban: Nachtfrau Basl, aminek a fordítása talán éjszakai néném- asszony lehetne. Álmatlanságából, nyugtalanságából kigyógyítani a gyermeket naplemente után kivitték a szemétdombhoz. Az áldás szövege így hangzott: Auf da Mischthaufa tritt e, A szemétdombra lépek, die heilige Jungfrau biti e, a Szent Szüzet kérem, Nachtfrau Basl, her du a, was i diar sag: éji nénémasszony, halld meg, amit mondok: bschrai du dei Kend rontsd meg a magad gyermekét, and laß mei mit Ruah! az enyémet meg hagyd békén! (Es) helfe dir Gott der Vatter! Segítsen meg téged az Atyaisten! Közben egy szalmaszálat dobtak át a gyermek feje fölött elölről hátrafelé. Az imát és a szalmaszál dobását másodszor a Fiú-, és harmadszor a Szentlélek Isten nevében ismételték meg. Imádságot kellett felajánlani azokért a lelkekért, akik az álmatlanságtól szenvedtek. A gyógyítás keresztvetéssel kezdődött és végződött. Az év fordulóihoz, ünnep- és hétköznapjaihoz kötődően számos, a nap mozgásával kapcsolatos megfigyelés él Hajóson. Egy részüket a magyar nép is ugyanazokhoz a napokhoz köti, mint a német. Főleg a Mária-napokat vette körül különös érdeklődés. A hajósi ember azt figyelte meg, hogy ezek a napok mind jelentősen befolyásolják az évi terméshozamot. Ezért áhítattal vegyes félelemmel nézett elébük. A Mária-napokat meg kell tartani. (D Maria-Täg muß ma halta.) A hajósi svábok méltóképpen megünnepelték őket, hogy ezzel is kiérdemeljék a Szúzanya segítségét jórészt például a szőlő- termesztésben. Ilyen jeles nap február 2-án Gyertyaszentelő Boldogasszony napja: Liachtmeaß vagy Maria Liachtmeaß. Hajóson Mária fénylő napjának mondják (dr Maria iahran healla Tag). Télfordulónak tekintették ezt a napot. Figyelték, hogy rásüt-e a nap a papra, 113
