Hermann Róbert: Kossuth és kortársai. Hermann Róbert és Dobák Géza kiállítása (Kecskemét, 2002)

Kossuth Lajos (1802–1894)

ségének, a Duna-konföderációnak a tervét. Ez az állam Magyarország, Erdély, Horvátország, Románia és Szerbia egyenrangú szövetsége lett volna. Úgy biztosította volna minden állam teljes belső függetlenségét, hogy közben erős nagyhatalomként óvta volna mindegyiküket a külső támadások ellen.

Kossuth törekvése azonban sikertelen maradt, mert az európai nagyhatalmak többsége a Habsburg-monarchia egységének fenntartása mellett foglalt állást. Magyarországon is megváltozott a helyzet. A Deák Ferenc képviselte kiegyezési gondolat egyre nagyobb táborral rendelkezett. A kiegyezési tárgyalásokat meggyorsította Ausztria 1866 nyarán Poroszországtól elszenvedett veresége.

Deák és hívei azonban a vereség után sem követeltek többet, mint előtte. Hiába folytatott Kossuth sajtóhadjáratot a készülő kiegyezés ellen, hiába érvelt azzal, hogy Magyarország ezáltal egy bukásra ítélt birodalomhoz köti sorsát. Az ország Deákot követte. Kossuth élete hátralévő éveiben folyamatosan kritizálta a kiegyezési rendszert. Hosszú levelei arról tanúskodnak, hogy torinói otthonából jobban látta a magyar politika eseményeit, mint hazai kortársai. Egyik utolsó levelében az egyházpolitikai törvényjavaslatok megszavazására hívta fel a hazai ellenzék vezetőit. Anyagi viszonyai miatt arra kényszerült, hogy egészen 1894-ben bekövetkezett haláláig értelmiségi munkával keresse meg kenyerét. Halála után temetése is politikai eseménnyé vált. Néma, ellenzéki tüntetés volt a dualista rendszer ellen.

Kossuthot már életében mítoszok és legendák vették körül. A reformkorban, a szabadságharc, az önkényuralom és a dualizmus időszakában többszáz költemény született róla és hozzá. A költők között nemcsak magyarok, hanem németek, franciák, angolok és amerikaiak is voltak. 1848^19-es működéséről népdalok és népmondák százai szólnak. Nincs még egy olyan politikus, akihez a magyar népet ilyen személyes viszony fűzné. E kötődés révén ereklyévé lett minden személyes tárgya ugyanúgy, mint az aláírását viselő bankjegy, a róla elnevezett Kossuth-bankó. Szakállviseletet ugyanúgy neveztek el róla mint kalapot, sőt, Magyarország korona nélküli kiscímere is a Kossuth-címer elnevezést kapta.

Kossuthot méltán tarthatjuk a modern Magyarország egyik megalkotójának. Utolsó fontos írásában döbbenetes pontossággal jelölte ki helyét a XIX. század magyar történelmében: „Az óramutató nem szabályozza az idő folyását, de jelzi; az én nevem óramutató; jelzi az időt, mely jönni fog, melynek jönni kell, ha a magyar nemzet számára még tartottak föl jövőt a végzetek és annak a jövőnek neve: szabad haza Magyarország szabad polgárainak, annak a jövőnek neve: állami függetlenség”.

Kossuth életútjának és életművének tanulságai megszámlálhatatlanok. Igazi közéleti polihisztor volt, akit minden érdekelt, ami a politikával összefüggött, legyen szó közgazdaságról, diplomáciáról, oktatásról és művelődésről vagy a hadügyről. Van azonban életének és életművének egy olyan tanulsága, amit viszonyít)