Bárth János: Varság, a székely tanyaközség (Kecskemét, 2001.)
3. A HAVASHASZNÁLAT MÚLTJA A NAGYKÜKÜLLŐ FORRÁSVIDÉKÉN
Másodszor: Az erdők az ilyen havason lakó Családok által nagyon pusztíttatnak, eztet a' Bíró a' Falu között háromszor egymás után mindeneknek tudomására juttatni tartsa szoros kötelességének, hogy ha pedig mind ezen fenn írtaknak ellenére is valaki azt merné cselekedni, a' F. Bíró mindannyiszor az ők rovásokra embert fogadva küldjön fel utánnok, 's le hívatván őket a' havasról, meg zálogolván őket 3 forintig büntesse meg. Székelyudvarhely. Április 25-én J855. Cs. Kir. Járási elnök." 29 " Történeti-néprajzi értelemben a rendelkezés legfőbb érdeme, hogy kétséget kizáróan bizonyítja az oroszhegyiek varsági szállásainak korabeli létezését. Ez ugyan a kutató számára nyilvánvaló, de forrásokkal nehezen dokumentálható. A hivatalokat ugyanis nem túlzottan érdekelték a parasztság gazdálkodásának technikai és munkaszervezeti részletei, így a havasi szálláshasználat csínyja-bínja sem. Jellemző, hogy a rendelkezés fogalmazója számára természetes volt az a több évszázados múltra visszatekintő szállástartási mód, amelynek sarkalatos eleme a nyári munkák idejére és az itt nem említett állatteleltetés idejére szóló határban tartózkodás. Az efféle szálláshasználatot az önkényuralmi hivatalnok sem ellenezte, mivel tudta vagy legalábbis gyanította, hogy enélkül megvalósíthatatlan a havasalji falvak népének paraszti gazdálkodása. A rendelkezés a szálláshasználatnak azt az elemét kifogásolta és tilalmazta, ami akkortájt újmódinak számított, nevezetesen a tartós kintlakást, a végleges kiköltözést, az oroszhegyi társadalomból való kiszakadást. A hivatali érvek fölöttébb ismerősen csengenek a magyar tanyakutató számára. A tanyára költözés ellenzői Alföld-szerte ugyanígy érveltek: a kiköltözők kivonják magukat a közmunkák, a közterhek és a közigazgatás éber tekintete alól, másrészt a távoli tanyák kiváló búvóhelyei a csavargóknak, a törvény elől bujkálóknak, tolvajoknak. 294 Az udvarhelyi járási vezető érveiben az alföldi regulákhoz képest viszonylag új elem az erdőpusztítás veszélye, ami az eltérő ökológiai adottságokból következik. A XIX. század közepén nemcsak Oroszhegynek, henem más havasalji falvaknak, így Korondnak, Zetelakának is voltak irtáskaszálókon létrehozott havasi szállásai. A szállásokkal kapcsolatos szigorú járási rendelkezés mégis egyedül Oroszhegynek szólt. Ez a körülmény is arra mutat, hogy az oroszhegyi nép élen járt a havasi szállástartás, illetve a hegyi tanyák létrehozásának útján. A többi helység határában, miként jobbára az oroszhegyi havasokban is, még a szállástartás elfogadott, "bevett" formái divatoztak, az oroszhegyiek közül azonban néhányan már megpróbálkoztak valami újjal, a tilalmas állandó kintlakással. Erre a tényre reagált az udvarhelyi járási vezető, akinek rendelkezése időben egybeesett a magyarországi illetékes hivatalok egyik legelszántabb tanyaellenes intézkedés-sorozatával. 29 Az udvarhelyi "járási elnök" szigorú rendeletének a tanyára költözést tiltó alföldi rendelkezésekhez hasonlóan, nem lett tartós foganatja. Miként az Alföldön, Oroszhegy varsági havasain sem lehetett hivatali regulákkal megállítani, feltartóztatni és visszafordítani az állandóan lakott tanyák megszületésének egyszer már elindult folyamatát. CSÁL. OKJ. 48. f. SZABAD György 1980. - SZABÓ István 1960. 145. Vö.: SZABÓ István 1960.
