Bárth János: Varság, a székely tanyaközség (Kecskemét, 2001.)

3. A HAVASHASZNÁLAT MÚLTJA A NAGYKÜKÜLLŐ FORRÁSVIDÉKÉN

számottevő különbség. Oroszhegy és a többi havasalji falu havashasználata, irtásgazdálkodása, havasi szállástartása az esetleges területi változásokat leszámítva nemcsakhogy folyamatosnak tekinthető a XVI. századi említésektől a XIX. századi adatsokaságig, hanem változásokban sem igazán bővelkedett. A középkor végén már létező havashasználati formák jórészt változatlanul éltek tovább évszázadokon át. A havashasználat, az irtásgazdálkodás és a havasi szállástartás nagy változása hosszú változatlanság után a XIX. század közepe és XX. század közepe között zajlott le. Erre az időre esett a havasalji lakosság egy részének végleges és kizárólagos havasi megtelepedése, az állandóan lakott hegyi tanyák megszületése, lassú elszaporodása és az udvarhelyszéki havasi szórványtelepülések hatalmas hálózatának kiformálódása. Összekötő láncszemek a XVIII. századból A történeti források fentebb említett két sűrűsödési köre között a kutatások jelen szakaszában is akadnak olyan feltárt összekötő láncszemek, amelyek a havasalji falvak, köztük Oroszhegy havashasználatának folytonosságát dokumentálják a XVIII. századból. 1735- ben per támadt a sófalvi juhtartó és a "juhatlan" gazdák között, mivel az utóbbiak a sófalvi havasokban kiszakítottak három mezőt a faluközösség birtokából, hogy ott a maguk hasznára kaszáljanak. A megidézett parajdi, sófalvi és atyhai tanúk szavaiból felvillan a sófalvi havasok használatának, különösen az ottani juhtartásnak és szénakaszálásnak sok részlete. A perben emlegetett sófalvi havas északnyugatról határos a XX. századi Varság területével.

286 Varság másik oldalán, a Zetelakához tartozó Küküllőmezőn ugyancsak élénk havasi gazdálkodás folyt a XVIII. században. A XX. század végén Küküllőmező hegyi tanyákkal meghintett terület Varság Sólyomkő nevű határrészének szomszédságában. 1771-ben Küküllőmezőn zetelaki gazdák irtáskaszálókat birtokoltak és használtak.

287 1736- ban Szent Márton nap előtt két héttel Oroszhegyen leégett egy ház, amelyben Kadicsfalvi Török Sámuel jobbágya Olá András lakott. Olá Andrással nem volt jóba a szomszédja Oroszhegyi alias diafalvi Jósa Mihály szabad székely. Többször perlekedtek. Következésképp, a tűz után a gyanú azonnal Jósa Mihályra terelődött. Témánk szempontjából tanulságos a megszólaltatott tanúk érvelése: Jósa Mihály nem okozhatta a tüzet, mivel a tűz időpontjában úton volt. A havasokba ment "sertvései látására". Néhány jelemző megfogalmazás: "dél után ment az erdőre az pásztoroknak, hogy kenyeret vigyen"; "0 kigyelme háza vatsora tájban égett el, s Jósa Mihály nap haladat tájban az havasra elment az sertvésekhez, az vész bércze nevű helyen találtuk...meg"; "azon nap naphaladat tájban hozzánk jöve...másnap is velünk járt az sertvésekkel"; "Jósa Mihály sokkal előbb el ment nap haladatnál az havasra, az a ház el égett vatsora tájban"; A ház "vatsora idő tájban" égett el, Jósa Mihály pedig "vetsernye idő tájban el ment az havasokra az sertvésekhez". Józsa KÁL. UTJ. II. 87. Sz. n. (1735) KÁL. SZL. 89.