Bárth János: Varság, a székely tanyaközség (Kecskemét, 2001.)

3. A HAVASHASZNÁLAT MÚLTJA A NAGYKÜKÜLLŐ FORRÁSVIDÉKÉN

Szentlélek, Lengyelfalva, Fancsal, Szenttamás előbb felismerte a székely szabadság elmúltával előállt veszélyeket és lehetőségeket: jogi eszközökkel is igyekezett biztosítani, örökérvényűvé tenni havashasználatának kialakult területi kereteit. A XVII. század második felében egyezményekkel, perekkel rögzültek, és a táj népének tudatában elfogadott ténnyé váltak a második határok. A kis lélekszámú Tibold népe későn döbbent rá arra, hogy patriarchális havashasználati gyakorlata fölött eljárt az idő, így kimaradt a havasokra áhítozó havasalji falvak lázas osztozkodásából. 1612-ben "Nagy karácsony táján" a korábbi perekben is sokszor szereplő havasi Ugrón kútja nevű hely hovatartozásának értelmezése miatt keveredett perbe egymással Lengyelfalva és Oroszhegy. 1612 decemberének elején, Szent Miklós nap táján a lengyelfalviak felküldtek néhány emberüket a havasi "szabad birodalmukba", hogy megnézzék a falu disznait. Amint a lengyelfalviak Ugrón kútjánál jártak, amelyről vallották, hogy emberi emlékezet óta "lengyelfalvi birodalom", észrevették, hogy az oroszhegyiek disznai lengyelfalvinak tudott területen vannak. 18 disznót ki szakasztottak a kondából. Amint a lefoglalt disznókat hajtották az "ország útján", az oroszhegyi határban megtámadták őket az oroszhegyiek, akik "falustól" rájuk mentek. Visszavették a disznókat, és alaposan elverték az egyik lengyelfalvi embert. Nem sokkal később a sértett lengyelfalviak elindították a pert, amelyben a verekedés vált a viszály főeseményévé. A lengyelfalviak magától értetődő, természetes dolognak tartották havasi birtoklásukat, távoli második határukat.

212 1617-ben a távoli második határt birtokló falvak közül csapott össze kettő: Lengyelfalva és Szentlélek a Szenesed mezeje nevű havasi terület hovatartozása miatt. A Lengyelfalva által indított perben ötven tanút hallgattak ki, köztük sok oroszhegyit. 1617 őszén, Szent Márton nap táján Szenesed mezeje térségében a szentlélekiek megtámadták a lengyelfalvi Orbán István szolgáit, amikor azok fát akartak kivágni. Igyekeztek fejszéiket elvenni. A csetepaté után Orbán István szolgái üres szekérrel voltak kénytelenek hazamenni Lengyelfaluba. A bíróság előtt Orbán István azt állította, hogy a lengyelfalviak emberi emlékezet óta mindig hordtak fát Szenesed mezeje tájáról. A tanúk többsége azonban a szentlélekiek érdekében szólt, mondván: Szenesed a szentlélekiek birtoka. Elhangzott a szokatlan "szentléleki tulajdon" kifejezés is.

213 Az oroszhegyi vonatkozású határperek sorát Szenesed 1617. évi perével zárom. A határvillongásoknak és a kisebb-nagyobb határpereknek bizonyára nem lett vége ekkor, de a havasbirtoklás kialakult rendjében, a havasalji falvak részesedésének mértékében ezután feltehetőleg hosszú ideig nem következtek be igazán lényeges változások. Helynevek a határperekben A fentebb bemutatott határperek, határkijelölések és határigazítások során sok helynév került szóba, amelyeket megörökítettek a jegyzőkönyvek készítői. Alábbiakban ABC-be rendezve felsorolom azokat a helyneveket, amelyeket XVIXVII. századi iratok örökítettek meg Oroszhegy felső határából, az Oroszheggyel 212 KÁL. UTJ. II. 5.7-10. 213 KÁL. UTJ. II. 6. 297-302.