Bárth János: Varság, a székely tanyaközség (Kecskemét, 2001.)
2. VARSÁG ANYAKÖZSÉGE: OROSZHEGY
szerepelt a járandóságok között tehenenként egy pengő krajcár bocskorpénz, valamint a kitsi bornyús tehénnnek egyszeri teje. 1856-ban szerepelt még a pásztorbérben minden gazdától egy fő kender} 5 * 1857. jan. 22-én diafalvi Bálint János Ferenc személyében sertéspásztort fogadott az esküdtek és a választmányi tagok gyűlése. A kanász koratavasztól késő őszig őrizte az oroszhegyi lakosok sertéseit. Az elveszett sertés teljes árát, a farkas által károsított sertés árának felét kellett megfizetnie. A faluközösségtől hat sertésenként egy véka búzát, egy kenyeret, 6 krajcár bocskorpénzt és egy fő kendert kapott. Valószínűleg ebben az időben tilalmazták az oroszhegyi vezetők, hogy egyesek családi falkákban járassák disznaikat, mert a sertéspásztor kontraktusában úgy rendelkeztek: azok a sertéstulajdonosok is fizetik a pásztorbért, akik megpróbálják külön falkában járatni állataikat. 159 A kecskepásztor fogadásához 1856-ban nem hívták össze a választmányi tagok gyűlését. Úgy látszik, ehhez elég volt az esküdtek tanácskozása, akik nov. 16-án megalkudtak Nagy Márton Jánossal és a Süket melléknevü Máté Mihállyal a kecskepásztori teendők ellátásáról. A megfogadott kecskepásztorok, akiknek szolgálata 1856. nov. 17-töl 1857. nov. 18-ig terjedt, a naponta kijáró kecskenyájat az ún. nyomáson legeltették. Különösen vigyázniuk kellett arra, hogy a rájuk bízott állatok fiatal erdőbe ne kerüljenek. Ha valamely kecske elveszett, árát a pásztorok kötelesek voltak megtéríteni. Ha farkas ragadta el és jegyét tudták mutatni, fél árat fizettek. Ha medve pusztította el és ezt bizonyították, nem kellett fizetniük. A kecskepásztorok minden kecske után nyári időben 6 és fél kupa, téli időben 4 kupa gabonát és egy váltó krajcár bocskorpénzt kaptak. A friss fias kecskéket egyszer megfejhették. A Szent Márton nap előtti héttől a hó leestéig maguk fejhették valamennyi kecskét. Ezért kötelesek voltak elegendő bakkecskét tartani a falubeli kecskék "serege" számára. 160 1856. máj. 6-án az oroszhegyi esküdtek és választmányi tagok teljes gyűlése Jánosy József, tekintetesnek titulált, úrféle oroszhegyi lakost megfogadta határ inspectornak. Gyanítható, hogy ez a lépés felsőbb sugallatra történt, mert a megszületett kontraktus tanúsága szerint az inspectori tisztség inkább hasonlított valamiféle rendtartó hivatalnok, mezőrendőr posztjára, mint a hagyományos "népi" határpásztorok, füpásztorok állására. Figyelemre méltó, hogy 1857 áprilisában, amikor vetéshatárpásztort fogadtak, előírták számára, hogy a tilosban talált marhákat adja át az "akoly felügyelőnek, ...egyszer s mind határ rend őri jegyzőkönyv vezetőjének". Ez a komplikált nevű tisztség valószínűleg a rövid életű határinspectorság helyébe lépett. 1857 elején Oroszhegy vezetői már akolfelügyelőt fogadtak. 161 1856-ban, amikor a határinspector tisztsége létezett, joghatósága valószínűleg csak a közelebbi, "Küküllön inneni" határra terjedt ki, mivel kontraktusának CSÁL. OKJ. 74. v., 75., 90. v., 91. CSÁL. OKJ. 90., 90. v. CSÁL. OKJ. 85. - 1855. jún. 18-án az udvarhelyi "csász. kir. járási elnök" körlevélben utasította a falvak vezetőit, hogy vessenek gátat a fiatal fenyőfák kecsketakarmány gyanánt történő felhasználásának. A járási vezető szerint a székely falvakban az a nagyon rossz szokás él, hogy a kecsketulajdonosok a fiatal fenyőfákat levagdalják, és télen azzal etetik kecskéiket. (53. v.) CSÁL. OKJ. 104.
