Bárth János: Varság, a székely tanyaközség (Kecskemét, 2001.)
2. VARSÁG ANYAKÖZSÉGE: OROSZHEGY
1741 között készített udvarhelyszéki állami összeírások oroszhegyi névsoraiban szintén hiába keressük a Tifán családnevet. 134 A Tifán nevet viselő családok első hulláma, vagy egyik korai őse valószínűleg a XVIII. században, talán a XVIII. század második felében került Oroszhegyre. Tény az, hogy az 1818. évi oroszhegyi összeírás adózó lajstromában már szerepeltek a Tifánok, mégpedig nem is kevesen. A felszabadított jobbágyok, vagyis a libertinusok között olvasható Tifán Pál, Tifán Péter, Tifán István és Tifán István „alszegi" neve. A jobbágyok sorába tartozott Tifán Péter és Tifán István. Abból a tényből, hogy a Tifánok közül néhányan már a libertinusok közé is bekerültek, hosszabb oroszhegyi tartózkodásukra következtethetünk. 1820-ban, amikor földesuranként írták össze a kis létszámú oroszhegyi jobbágyságot, Szabadfalvi Jánosné Török Anna jobbágyaiként szerepeltették Tifán Istvánt, Tifán Mihályt és Tifán Pétert. Utóbbi kettőt zsellér minőségben. 135 Közbevetőleg szükséges megjegyeznem, hogy a helyi társadalmi ranglétrán elfoglalt hely tekintetében nagy különbség volt a vármegyés területek jobbágya és a székely falvak jobbágya között. A vármegyés területek földesúri fennhatóság alatt élő falvaiban a jobbágyság, különösen annak egésztelkes, féltelkes csoportja jelentette a falusi társadalom vezető rétegét. Belőlük lettek a XIX-XX. századi nagygazdák, módosparasztok. Alattuk húzódott a negyedtelkes, nyolcadtelkes jobbágyok, valamint a házas és hazátlan zsellérek széles rétege. Ezzel szemben az udvarhelyszéki székely falvak többségében a helyi társadalom vezető rétegét a primőrök, lófők, szabad székelyek jelentették. 136 A jobbágyok lejjebb, a társadalmi ranglétra alsó lépcsői táján helyezkedtek el. Ha rátekintünk a XVII-XIX. századi összeírásokra, láthatjuk, hogy az oroszhegyi székely társadalom vezető erejét és nagy többségét a különböző időpontokban különböző neveken emlegetett lófők, szabad székelyek alkották. A fölöttébb alacsony létszámú, néha csak néhány családból álló jobbágy jogállású csoport a helyi társadalom alsó rétegének számított. 1818-ban pl. a jobbágysorban élők a Cinciri és a Tifán nevűek közül kerültek ki. Valószínűleg a Cinciriket és a Tifánokat is, mint különböző időpontban érkezett jövevényeket oroszhegyi jobbágytelekkel rendelkező földesúri famíliák fogadták be, és ültették jobbágytelekre. Az 1818. évi összeírás fontos tanulsága, hogy néhány Tifánnak, valószínűleg azoknak, akik KÁL. SZL. VIII./1. Összeírások. - Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a legrégebben Oroszhegyen élő Tifánok ősei a XVIII. század közepe előtt nem érkezhettek Oroszhegyre, csak szolga sorsúak lévén, Tifán néven nem szerepelnek az összeírásokban. A XVII. századi összeírások áttekintése könnyen meggyőzhet bennünket arról, milyen légbőlkapott és értelmetlen elmélkedésekkel hozakodtak elő Stefánról és Tifánról és más hasonlókról az 1930-as évek varsági névmagyarázó apostolai. (Vö.: BÖZÖDI György 1943. 214.) - Fentebb már utaltam arra, hogy az oroszhegyi székelyek a XVII-XVIII. században, sőt már a XVI. század végén is alkalmaztak román pásztorokat, szolgákat, befogadtak román jobbágyokat. 1595-ben pl. az oroszhegyieknek volt román pásztora, akit Lupsai Oprának, fiát pedig Istvánnak nevezték. Ugyanekkor a szentlélekiek és a bogárfalviak is alkalmaztak román pásztorokat Peter Illjés, Toba Benedek, Dan István és Borkan István személyében. (USZO. II. 209. - Ha a kényszerű kipontozás kétségessé tenné a megnevezett pásztorok román voltát, Vö.: III. 405. oldalán közölt regesztával). - Ki tudja, miféle eredeti nevet takart egy Zetelakán lakó kadicsfalvi nemes oroszhegyi jobbágyának Olá András neve 1737-ben? (KÁL. UTJ. II. 89. 1737.) CSÁL. Fondul 38. Adóösszeírások. 1818-1848. Oroszhegy. 1818. - CSÁL. Fondul. 73. 19. dosszié. 1820. évi urbárium. Oroszhegy. IMREH István 1973. 18.
