Bárth János: Varság, a székely tanyaközség (Kecskemét, 2001.)
2. VARSÁG ANYAKÖZSÉGE: OROSZHEGY
A fentebb idézett szövegrészletek nagyjából képet adnak az "oroszhegyi megye" szervezetéről, felépítéséről, tisztségviselőiről. Az adatok alaposabb elemzésébe itt nem bocsátkozom, mert több havasalji falu, pl. Oroszhegy, Zetelaka, Korond, Atyha plébániai irattáraiban végzett kutatásaim alapján a "megye" témaköréről önálló tanulmányt szándékozom írni. A "megye" tisztségviselőiről és azok választásáról mégis idézek egy 1843. évi feljegyzést, amely különösebb kommentár nélkül, önmagában is tanulságos: "Anno 1843. 16. Augusti az Oroszhegyi Nemes Megyéből a Méltóságos Raymond János Udvarhely Széki Fő Esperes Úr jelen létibe választatott Fő Megy>e Bírónak Oroszhegyi nemzetes Magyari István Hit letétele mellett az Anyaszentegyház és az Ország Törvénye szerint: a kiís magának a többek kívánsága szerint választotta Vice Megye Bírónak Tamás Márton éö Kegyelmit, Megye Fiaknak Gergely Györgyöt, Nagy Ferentzet, Péter Mihályt" . m A "főmegyebírót" általában a "mcgyegyülés" választotta szavazással. 1880-ban a választás közfelkiáltással történt. Ugyanekkor a "megyetagok" elhatározták, hogy a megyebírónak évi 20 Ft fizetést adnak terhes szolgálatáért. 124 Az oroszhegyi egyház sokféle eredetű és sokféle rendeltetésű földterületet birtokolt. Ezek sorsáról alkalmanként a "megyegyülés" résztvevői, illetve a "megyebírák" döntöttek. Előfordult, hogy bizonyos földdarabokat elcseréltek, vagy eladtak. Az egyház birtokai között fontos szerepet töltöttek be a szilváskertek, lévén az oroszhegyi pálinka messze földön híres. A kisebb-nagyobb földdarabok legtöbbször hagyományozás útján kerültek az egyház birtokába. Az adományozók a lelkük üdvösségéért igyekeztek áldozatot hozni. Elhatározásuk indokainak jó példáját nyújtja az az 1817. évi hagyományozó kontraktus, amellyel Andrási, alias Czincziri András és apja idősebb Czincziri András oroszhegyi lakosok egy távoli, Küküllön túli irtott kaszáló helyet adományoztak az oroszhegyi egyháznak: "...eő Kegyelmek ezen helyre tett munkájuknak fele jutalmát által akarván tenni oda, ahol sem a rosda meg nem emészti, sem a maj meg nem eszi, sem a Tolvajok el nem lopják, ezen vicinált Oratásos Kaszáló helyjeknek a hason fele részit által adák az Oroszhegyi Plébános Urak száméira ...örökösön oly kötelezés alat, hogy Esztendőnként eő Kegyelmekért élő és meg holt Atyok fiajiért egy Szent Mise szolgáltassék énekes, melyre a mostani fungens Plébános Úr magát kötelezvén, az ez után következendő Plébánus Uraknak Képében a fent írt Jószágot Birodalmában által is vevé". 125 Az egyházközség tagjainak gyűlése, a "teljes megyegyülés" időnként nem csak szokványos, mindennapi ügyekben döntött, hanem az egész faluközösséget érintő, fontos rendelkezéseket is hozott. Ilyen volt pl. a vasárnapi és ünnepi munka tilalma. A korábbi, XVII-XVIII. századi rendelkezések nem maradtak ránk. A XIX. század második felében, vagyis a történészek által már "polgárinak" nevezett korban, az oroszhegyi "megyegyülés" két alkalommal is szabályozta a vasárnapi és ünnepi munkavégzés tilalmát. 1869. június 29-én az összegyűlt "megyetagok" úgy határoztak, hogy akik vásár- és ünnepnapon dolgoznak, 5 osztrák forint büntetést fizessenek. A határozat azokra a más falubeliekre is vonatkozott, akik Oroszhegy OPI. Számadáskönyv (1783-1863). A kötet végén. sz. n. OPI. Oroszhegyi róm. katolikus egyház jkv. (1869-1902) 4-5. p. OPI. Kontraktusok. 1817.
