Bárth János: Varság, a székely tanyaközség (Kecskemét, 2001.)
6. A SZÓRT TELEPHELYEK NÉPRAJZI ARCULATA
A sullatást koratavasszal kell végezni. Ha későn kezdenek hozzá, a trágya időközben megszárad, és a gereblyézéskor feljön. A varsági gazdák szerint, ha trágyázzák a kaszálót és a trágyát időben és jól besullatják a kaszáló földjébe, több, tömöttebb és jobb minőségű fű terem, mint trágya nélkül. Ráadásul a trágyától gyorsabban nő a fű. A trágyázott kaszálón már július elején lehet kaszálni, a trágyázatlanon pedig csak augusztus végén. Varsági megfogalmazás szerint a trágyázott kaszáló füve borjúvirágos, vagyis piroslik a borjúvirágként emlegetett piros virágtól. Előfordul, hogy fafogú vagy vasfogú fakeretes boronával sullatják a kaszálóra szórt ganét. A borona fogait azonban a munka megkezdése előtt befonják gyenge ágakkal, hogy hegyük lehetőleg ne érje a földet. Az ily módon átalakított boronára is tesznek fa, vagy kő nehezéket. Zöld faággal sullathatnak trágyázás nélkül is, a moharként emlegetett sárga növény eltávolítása érdekében. Ezt a növényt nem eszi meg az állat, ezért jó, ha kiirtják a szénából. Szerencsére gyengébb a gyökere, mint a szénának való füféléké, ezért a sullató kihúzza a földből. Ha a kaszáló mellett elvadult, bozótos, mogyoróbokros legelő terül el, a kaszálót igyekeznek bővíteni a szomszédos terület rovására. Irtják a bokrokat és a csenevész fákat. A nagy mogyoróbokrokat legtöbbször égetéssel pusztítják ki. Az 1990-es évek első felében Sólyomkőn még lehetett találni olyan elszáradt, vagy éppen száradásnak indult mogyoróbokrokat, amelyeknek tövében tüzelés nyomai látszottak. A sok évszázados múltra visszatekintő égetéses erdőirtó módszer él az évezred végén is, csak elsősorban nem az összefüggő nagy erdőségekben, hanem a kaszálók között és a kaszálók mellett itt-ott elterülő hasznavehetetlen bokros területeken gyakorolják. Az erdőből hajdanán elhódított varsági irtásföldeket annak idején azért irtották az oroszhegyi lakosok, hogy kaszálóhoz jussanak, amelynek szénatermésével telente etethették állataikat. 1930-ban 2197 kat. hold varsági kaszálóra 145 kat. hold szántóföld jutott. 469 A XX. század második felében a szántóföldek területe nőtt ugyan, de a kaszálók és a szántók aránya a kiterjedt állattartásnak köszönhetően a XX. század végén is a kaszálók javára billen el. Mondhatnánk, hogy a tanyák körül a kaszáló az „ősforma", a „természetes" állapot. A kaszálóból törnek föl itt-ott kisebb darabokat szántóföldnek. A gyöptörés, a kövek kiszedése keserves munka. Nagy teljesítmény voltát jól érzékelteti a varságiak szántót csinál kifejezése, amely különösen a múltra vonatkoztatva tartalmas elismerés: pl. a szántókat apám csinálta hangzású visszaemlékezésben. A kaszálóból feltört kis szántóparcellák jó példáinak tekinthetők Bálint (Bábi) Domokos szántói Bagzosban, amelyek régiesnek látszó hegyi földhasználati forma színterei. Bábi Domokos tanyája körül 4 kat. hold földet övez kerítés. Ezt a négy holdat a gazda 1951-ben vásárolta. Közepére felépítette a tanyáját, és az egész birtokát bekerítette. Néhány év múlva a kerítésen kívül a felesége örökölt két holdat, majd a feleség testvérétől megvásároltak újabb két holdat. A kerítésen kívül eső négy holdat kaszáló gyanánt használják. Egyidőben a gazda felszántott belőle 3 parcellát, de néhány évi szántás-vetés után az 1970-es évek közepén a vadak VAKI. 1930. évi varsági telekkönyv.
