Bárth János: Varság, a székely tanyaközség (Kecskemét, 2001.)
4. AZ OROSZHEGYI HAVASOK NÉPÉNEK ÖNSZERVEZŐDÉSE, TÁRSADALMASULÁSA - VARSÁG KÖZSÉG KIALAKULÁSA
nagy oroszhegyi közbirtokosság birtokait a maradék oroszhegyi közbirtokosság és a létrejött varsági közbirtokosság között. 41 Ezzel az osztozkodással és elválással fejeződött be teljesen Varság önállósodásának hosszú folyamata. A községi önállóság látható és láthatatlan jelei Az oroszhegyi havasok állandóan lakott tanyáinak szaporodása és önálló községgé szerveződése, valamint a Varság felé vezető út építésének előrehaladása, felgyorsulása, valószínűleg némiképp összefüggött egymással. A XX. század eleje előtt az udvarhelyi hivatalok alkalmazottai inkább csak a nyári hónapokban, de akkor is hallatlanul nagy nehézségek árán közelíthették meg a bagzosi, forrástisztási, forrásközi és sólyomkői tanyákat. Szerencséjükre, kevés dolguk akadt arrafelé. Ha a havasok népe akart várost látni, ugyancsak tengernyi erőfeszítéssel és fáradsággal juthatott el Udvarhelyre. Az oroszhegyi havasok és Udvarhely között általában taposott hegyi szekérutakon, Oroszhegy falu érintésével közlekedtek az utasok. A Varság patak tájékáról Oroszhegyen át általában két nap alatt lehetett leszekerezni Udvarhelyre. Az út természetesen visszafelé sem volt rövidebb. Amíg az oroszhegyi havasokban az emberi telephelyek csak időszakosan használt "szénacsináló" és állatteleltető szállások voltak, a széki hatóságoknak kevés gondjuk akadt az erdei irtásokon tartózkodó oroszhegyiekkel. 1880 táján azonban már a legkülönbözőbb hatóságok számára nyilvánvalóvá vált, hogy az alig megközelíthető oroszhegyi tanyákon több százan laknak állandóan az esztendő minden szakaszában. A vármegye tisztségviselőiben egyre inkább tudatosult, hogy ennyi ember nem élhet alig megközelíthető elszigeteltségben. Az egyházi önállósodás méginkább az erdőrengetegben tanyázó havasi lakosokra, illetve megközelítésük nehézségeire terelte a hatóságok figyelmét. A közigazgatási önállóság megszervezése elodázhatatlanná tette az útépítést, hiszen a megyei hatóságok a községesítés után már nem szétszórt tanyákat tartottak számon az oroszhegyi havasokban, hanem egy önálló politikai községet, amely elvileg ugyanolyan jogú alkotóeleme volt Udvarhely vármegyének, mint bármelyik sokévszázados történelmi község. Nyilvánvalóvá vált: úgy nem működhet egy község, amely egyrészt önkormányzati szervezet, másrészt az állami hatalmat is megjelenítő hivatal, hogy nem tud rendszeresen érintkezni a vármegyei hivatalokkal. Ezért a varsági hegyi tanyák együttesének önálló község jellege szinte követelte az új utat, mint a havasi község és a vármegye összekötő fonalát. A XX. század elején elkészült Varságra vezető út nem Oroszhegyen át közelítette meg a havasi tanyákat, hanem a Zetelakán áthaladó gyergyói útból ágazott ki. Ezért, a varsági út megépítése előtt a gyergyói utat kellett megépíteni. Udvarhely megye alispánjának 1895. évi jelentésében arról olvashatunk, hogy az első félévben jó tempóban épült a Fenyéd-Zetelaka közötti út. 3 kilométernyi földmunka elkészült. A jelentés fogalmazója bizakodott abban, hogy 1898-ig Sajnálatos, hogy Tagán Galimdsán kiváló varsági közleményének bevezetőjébe és német nyelvű összefoglalójába pontatlan évszámok kerültek. (TAGÁN Galimdsán 1943. 32., 55.) Az emlékezetben megőrzött 19 év valószínűleg jó, de 1907-hez kell adni. A helyes évszámok 1907, 1902, 1926.
