Bárth János: Varság, a székely tanyaközség (Kecskemét, 2001.)
4. AZ OROSZHEGYI HAVASOK NÉPÉNEK ÖNSZERVEZŐDÉSE, TÁRSADALMASULÁSA - VARSÁG KÖZSÉG KIALAKULÁSA
1899. máj. 24-én du. 4 órakor gyűlést tartottak a varsági iskolában, amelyre György István megyebíró és Kovács Mátyás polgár közreműködésével Bakó Antal tanító meghívta az oroszhegyi havasok valamennyi lakosát. A népes gyűlés elfogadta azt a javaslatot, hogy átmenetileg határozatlan időre béreljék ki paplaknak György János varsági lakos házát évi 30 forintért. A ház két új szobát, egy előteret és egy kamrát foglalt magába. A határozat értelmében a 30 forint haszonbér "kepe után rovatik ki" a lakosságra. A megyebíró szedi be. Fizetése mindig januárban esedékes. Ugyanezen a gyűlésen a varságiak megajánlották, hogy a szokásos kepén fölül házanként 1 régi, vagyis 16 kupás véka zabkepét adnak a Varságon letelepedő papnak. ígérték, hogy megadják az Oroszhegyen szokásos 3 forint temetési díjat és a 20 krajcárnyi avatási díjat. Vállalták, hogy "minden marhás ember egy szán fát viszen" évente, a marhátlan gyalogosok pedig felvágják azt a pap háztartása számára. 385 Úgy látszik, a varságiak hiába bérelték ki a paplaknak való házat és hiába ígértek különböző földi javakat 1899 májusában leendő lelkipásztoruknak, az első köztük lakó varsági papra még várniuk kellett. Laiber Antal oroszhegyi plébános pedig öregsége, nyugdíjba vonulási tervei miatt, vagy talán éppen az elszakadási törekvések hatására, ezekben az években meglehetősen elhanyagolta havasi híveit. Erre következtethetünk Majláth Gusztáv Károly gyulafehérvári püspök 1900. január 11-én kelt Jung Cseke Lajos udvarhelyi apát-föespereshez írt leveléből, amelyben a főpásztor tájékoztatta főesperesét arról, hogy előző nap nála járt a varságtisztási hívek küldöttsége. A templom és paplak építését sürgető varsági küldöttek előadták püspöküknek, hogy az oroszhegyi lelkész a havason lakó több mint ezer katolikus lelki gondozását elhanyagolja "úgy annyira, hogy a havasi hívek a mult 1899. évben papot nem is láttak"?* Bár a súlyos kijelentés bizonyára túlzó volt, a püspök közölte az udvarhelyi főesperessel, hogy a varságiak lelki gondozása ügyében a következő fontos rendelkezéseket hozza: 1. "az oroszhegyi segédlelkész az oroszhegyi lelkésznek adott államsegély és a havasi hívek kepéje terhére köteles minden hónapban egy vasárnapra a havasra felmenni, ott isteni tiszteletet, keresztény tanítást tartani, a betegeket meglátogatni, szentségekkel ellátni és hétfőn délelőtt a gyermekeket a vallásban oktatni". 2. A káplán varsági fuvarköltségeit az oroszhegyi plébánia fedezze a fentebb említett jövedelmekből. Emellett az oroszhegyi plébános köteles a Varságra járó káplánnak minden két napos út után 6-6, azaz 12 korona napidíjat fizetni. VAPI. Plébániai iratok. (1902-1909). 1902. évi csomó. 1899. máj. 24-i jegyzőkönyv. A súlyos kijelentés mögött valószínűleg az oroszhegyi plébános-váltás gondjai is meghúzódtak. Nehézségek támadtak ekkortájt az oroszhegyi káplánok körül is. 1897. júl. 5-én a püspök Sorbán Endre oroszhegyi káplánt "életmódja miatt" eltiltotta a papi teendők végzésétől. A püspöki szentszék ítéletéig be kellett vonulnia az udvarhelyi ferences kolostorba. A bonyodalmakat fokozta, hogy a felszólításnak nem tett eleget, és hónapok múlva is az oroszhegyi plébánián tartózkodott. (UPI. Főesperesi iratok. Dos. 140. 1897.) - Az 1890-es évek végén többször feljelentették püspökénél az erősen öregedő Laiber Antal oroszhegyi plébánost. A vádak alapján vizsgálatok folytak ellene. 1898 elején például két vádpontban marasztalták el: 1. Beteghez menve a szentségek kiszolgáltatásáért 5 Ft-ot kért. 2. A törvénytelen gyermekek kereszteléséért, nevelő célzattal 1 Ft-ot kért. Mindkét cselekedete ellenkezett az erdélyi egyházmegye stólaszedési hagyományaival. (UPI. Főesperesi iratok. Dos. 141. 8/1898., 31/1898.)
