Bárth János: Varság, a székely tanyaközség (Kecskemét, 2001.)

4. AZ OROSZHEGYI HAVASOK NÉPÉNEK ÖNSZERVEZŐDÉSE, TÁRSADALMASULÁSA - VARSÁG KÖZSÉG KIALAKULÁSA

"Dénes Györgyéi: Márta, György, Mária; Szász Páléi: Ferenc, Mária; Vas Balázsé: Klára; Berkeczi Gergelyé: Trézsi; Bíró Józseféi: Zsuzsa, János; János Sándornéi: Juli és Pál; Péter Józsefé: Márta; Balázs Mihályé: Márton; Czincziri Andrásé: Julis; Bálint Mózesé: György; Dénes Ferenczé: Imre; Dénes Mózesé: Anna; Bálint Mózesé: Imre; Pál Mózeséi: Péter és Márta; Lőrincz Jánosé: Antal; Péter Józsefé: Anna; Tamás Mihályé: István; Czincziri Andráséi: Boris és Mária; Duka Andrásé: Ferencz; Lőrincz Péteré: Péter; Márton Dánielé: Anna; Péter Mihályé: Gergely; Tamai Jánosé: Mária"

7,7,2 1893 februárjában, amikor az oroszhegyi plébánia "havasi" hívei templomépítési kérelemmel fordultak plébánosukhoz, illetve rajta keresztül püspökükhöz, bizonyító érv gyanánt elkészítették az állandóan havason élő oroszhegyiek két listáját. Az egyik lista, amelyet a nép felkérésére, pontos összeírás alapján Ambrus Mózes, György István és Tifán Pál készített 1893. február 10-én, a varságtisztási körzet, vagyis jobbára a Bagzos és a Tisztás tanyáinak családfőit mutatja családtagjaik létszámával együtt. A másik lista a nagykútpatakai körzet, vagyis: Forrásköze, Küküllő, Nagykútpataka és Sólyomkő állandó lakosait vette számba. A varsági lista 127 családban 522 lelket, a nagykútpatakai lista 78 családban 340 lelket tüntet föl. A későbbi Varság község területén tehát 1893-ban 205 családban 862 lakos élt. 3 Tanulmányom függelékében közlöm a varsági állandó lakosok 1893. évi listáit. Közbevetőleg szükséges megjegyeznem, hogy a varsági földeken ekkortájt, különösen tavasztól őszig, jóval több ember járt-kelt, mint ahány főt a fenti lélekösszeírás kimutatott. A nyári hónapokban ugyanis további több száz oroszhegyi lakos tartózkodott nyári szállásain mezőgazdasági munkavégzés céljából. A téli hónapokban is előfordultak állatteleltető oroszhegyi férfiak az időszakosan használt szállásokon. Az átmenetileg szállásukon tartózkodó oroszhegyiek hosszú varsági jelenlétével is érvelt az oroszhegyi pap, amikor támogatta az állandó varsági lakosok templomépítési kérelmét. Tanulságos rövid szemlét tartanunk afölött, hogy 1893-ban miként alakult a hegyi tanyákon élő családok lélekszáma. Szükséges elörebocsátanom, hogy az összeírások kísérő levelében a varságiak a családok számát azonosították a házak számával. Mindebből következik, hogy a családfők nevével számbavett családokat demográfiai értelemben egy-egy háztartásnak tekinthetjük.

334 A varsági háztartások lélekszáma tehát 1893-ban így alakult: OPI. Plébániai iratok. 1881. UPI. Főesperesi iratok. 1893. (Dos. 132. 154. sz.) Az iratot a korabeli iratkezelés során áthelyezték: Dos. 141. 90. sz. alá (1898). A nagykútpatakai összeírás készítője külön rovatban jelölte a szolgákat. Ugyanezt nem tette meg a "varsági" összeíró. Ez a következetlenség nem tette lehetővé, hogy különös figyelmet fordítsak a szolgák kérdésére. A néhány feltüntetett szolgát családtagnak vettem.