Bárth János: Varság, a székely tanyaközség (Kecskemét, 2001.)
3. A HAVASHASZNÁLAT MÚLTJA A NAGYKÜKÜLLŐ FORRÁSVIDÉKÉN
beszélgetésekkel, kik addig gonosz komondoraikra bízzák a vigyázást. Vagy az egymást itt is felkereső két nembeli ifjaknak egymással való társalgási guzsajaskodásaikkal, vagy végre a faluból estvére érkezett tele átalvetőböl és áldott tarisznyából való jóízű vendégeskedésekkel töltvén az estéket, mint egy valósíttani láttatnak az egykori árkádiai pásztori életet vagy Theokrit és Gesner szép Idilljeit. Csak templomjok hiányzik még, mert az egykori Varjas kis templomának már csak romjai látszanak, ellenség ellen erősség gyanánt szolgált régi védsáncok közt. De kipótolja e hiányt egy-egy leveles ágakból készített szín, egy-egy nagyobb élőfa alja, vagy a természet szép nagy temploma, melyben Jézus is legtöbbet taníta, hova az almási pap néha ki is jár istentiszteletet tartani az akkor mindenünnen egybegyülekező mezei népnek, azután pedig egy jóízűt ebédelni velük a szép hideg folyó melletti berkek hűs árnyai Aöz/". 318 A homoródalmási Vargyas-völgy szénagyüjtőiről és havasi pajtáiról megemlékezett Orbán Balázs is: "...ezen nagyszerű keretbe foglalt békés völgyben...énekelve dolgozó takarók (szénagyűjtők), kolompos nyájak, idyllien fekvő pajták (nyári tanyák) és szénakazlak az emberi szorgalom és földművelés e jelvényei tűnnek fel". 19 A homoródalmásiak időszakosan használt havasi szállásai a XX. század közepén önálló néprajzi tanulmány főszereplői lettek, és belekerültek az erdélyi magyar szépirodalomba is. 320 A XVII-XIX. században a gyergyói medence sok székely famíliája birtokolt irtás eredetű havasi kaszálókat, amelyekre nyaranta a falvak apraja-nagyja kiköltözött "szénát csinálni". A csűrbe gyűjtött szénát legtöbbször nem szállították haza, hanem télen helyben etették föl az állatokkal. Az efféle szénagyüjtö és szénafeletető családi szállások némely helység, pl. Gyergyóújfalu határában a XX. századra szórványtelepüléssé alakultak, másutt azonban, pl. Gyergyószentmiklós határában megőrizték tartozéktelepülés jellegüket. 321 Egy 1733. évi tanúkihallgatás során sok tanú vallott arról, hogy Aranyosszék nagy közös erdejét a szomszédos hidasiak módfelett pusztítják. A fát távoli vásárokban értékesítik. Kovács Tamás kövendi tanú a hidasiak erdei szállásairól is szólt: "Ezen kérdésben forgó erdőnek a Székelyvár alatt levő részét néhai Toroczkay János uram főkirálybíróságában elégették, irtották és pusztították volt az hidasiak, és hogy szállót ne tartsanak, sokan közülök a faluból oda költöztenek volt lakni, házat, csűrt, pajtát csináltatlak oda, s szántóföldet is irtottanak volt immár szinte; említett királybíró uram...felprédáltatta őket, amely házat, csűrt, majort oda építettének volt felégettette". 322 A jeles főkirálybíró az erdőírtás, az erdőpusztítás, a közerdő bizonyos részeinek magánkézbe kerülése ellen hadakozott. A szállások felégetését e harc eszközeként, az erdővédelem módjaként alkalmazta. Ha a fentebb idézett vallomást szószerint értjük, akkor az 1733-ban lejegyzett szöveget a hegyi tanyák kialakulásának korai emlékeként tarthatjuk számon. 318 SÁNDOR István 1942. II. 21-22. 319 ORBÁN Balázs 1868-1873. I. 92. 320 MARKOS András 1958. - Szabó Gyula: Gondos atyafiság c. több kiadást megért regényének néhány jelenete a homoródalmási szállásokon játszódik. A regényre Imreh István hívta föl a figyelmemet. 321 TARISZNYÁS Márton 1982. 58. 322 TAGÁNYI Károly 1896. I. 689-690. - Idézi és elemzi: IMREH István 1979. 21.
