Bárth János: Varság, a székely tanyaközség (Kecskemét, 2001.)
3. A HAVASHASZNÁLAT MÚLTJA A NAGYKÜKÜLLŐ FORRÁSVIDÉKÉN
Zetelaka külterületén 1910-ben 703 fö lakott. Közülük 325 fő Zsigmondtelepen, a későbbi Zeteváralján élt. 312 1907-ben és 1916-ban egyaránt használták a "zetelakai erdei lakosok" kifejezést. 313 A zsigmondtelepi külterületi iskola 1907-ben nyílt meg magániskolaként. 314 1865-ben, amikor Pesty Frigyes helynévgyüjteménye számára a küküllőkeményfalvi helyneveket számbavette a falu jegyzője, megörökítette a helység havasi szállásait is: "Magyaró Láz, Égetvész itten egyes embereknek havasi szállásaik is vannak"? 15 Távolabbra tekinteve, Kőváry László 1842. évi székelyhoni leírásában Homoródalmás időszakosan használt havasi szállásairól olvashatunk: "... s ha szénacsinálás jő, szekérre kerekedik az egész család, mennek...vargyasra, hol házok, ólok készen várja, s megnépesítik, megifjítják az erdőket népdalaikkal...élvezetes...elnézni egy ily nap szombat estvéin, miként költözik haza a munkás nép szekerén és lovakon, magával hordva tehenét, kecskéjét, mik héten át tápat nyújtanak. Vasárnapra megnépesül a puszta falu..." 3[è Kicsit kívülálló és arisztokratikus a szemlélet, amellyel ez a leírás készült, talán némiképp pontatlan is az előadás, a lényeg azonban benne van: a Vargyas patak völgyében szétszórt nyári szállások szerepe,jelentősége a homoródalmásiak gazdálkodásában. Néhány oldallal később ugyanezeknek a szállásoknak az állatteleltető jellegét domborítja ki a gyakran uraskodva fogalmazó szerző: "Egy órai veszélyes út után feltűnik a Vargyasvölgy, mezei lakjaival, hol a nyárban begyűjtött szénát, télben a marhák fellegelik, s volt rá példa, hogy sok éveken át laktak itt emberek, kiknek még az úrasztalát is itt kellett megteríteni."^ 1 Az anekdota ízü utolsó mondat félreértésre adhat okot. Nyilvánvaló, hogy itt nem kiköltözőkről, állandó havasi lakosokról van szó, hanem olyan férfiszolgákról, akik a marhák teleltetésével a tél nagy részét is a havason töltik, vagyis napjaik többsége a havasokon telik el. Kőváry László tudósításának megjelenése után négy évvel, 1846-ban tanulságos leírást készített a homoródalmási szállásokról jánosfalvi Sándor István: ,JÚmásnak legbecsesebb szénatermő helye ezen folyó melletti gyönyörű völgyében lévén, ezért azt házakkal és széna csűrökkel s körülötte vadállatoktól át nem hágható magas fa és vessző kerítésekkel úgy beépítették, hogy mind egy elszéledett havasi falu akképpen látszik a néző előtt. Itt ül az almási gazda néha egész népével és marháival több hetekig nyáron keresztül a széna csinálás miatt, s itt egész télen által is többire a ház tájának öregebb tagjai, vagy juhászai, s néha fiaik és leányaik is, gondot viselvén a számos juhokra és kecskékre. Hol a magos fővárban lévő kis házikókban, mellyekben a tűz mellett egy hosszú fabölcsö, szék, vagy ha kell, ágy a szegletben, cövek lábakon álló asztal s a fogason puska, csákány, fejsze és tarisznya teszik az egész készületet. A téli estéket jó tűz mellett, vagy csendes magányos mélázással, vagy erdei munkák, mint pl. ablakok, seprűk, kosarak, varsák, nyírfasótartók sat. csinálásával, vagy szomszéd kalibákból jött pajtásokkal való 312 NÉPSZ. 1912.629. 313 ZEP1. Házak listája 1916-ból; a zsigmondtelepi iskola ügye 1907-böl. su zEPl. A zsigmondtelepi iskola ügye. 315 PFH. 76-77. 316 KŐVÁRY László 1842. 97. 317 KŐVÁRY László 1842. 103.