Bárth János: Varság, a székely tanyaközség (Kecskemét, 2001.)

3. A HAVASHASZNÁLAT MÚLTJA A NAGYKÜKÜLLŐ FORRÁSVIDÉKÉN

Zetelaka külterületén 1910-ben 703 fö lakott. Közülük 325 fő Zsigmondtelepen, a későbbi Zeteváralján élt. 312 1907-ben és 1916-ban egyaránt használták a "zetelakai erdei lakosok" kifejezést. 313 A zsigmondtelepi külterületi iskola 1907-ben nyílt meg magániskolaként. 314 1865-ben, amikor Pesty Frigyes helynévgyüjteménye számára a küküllőkeményfalvi helyneveket számbavette a falu jegyzője, megörökítette a helység havasi szállásait is: "Magyaró Láz, Égetvész itten egyes embereknek havasi szállásaik is vannak"? 15 Távolabbra tekinteve, Kőváry László 1842. évi székelyhoni leírásában Homoródalmás időszakosan használt havasi szállásairól olvashatunk: "... s ha széna­csinálás jő, szekérre kerekedik az egész család, mennek...vargyasra, hol házok, ólok készen várja, s megnépesítik, megifjítják az erdőket népdalaikkal...élvezetes...elnézni egy ily nap szombat estvéin, miként költözik haza a munkás nép szekerén és lovakon, magával hordva tehenét, kecskéjét, mik héten át tápat nyújtanak. Vasárnapra megnépesül a puszta falu..." 3[è Kicsit kívülálló és arisztokratikus a szemlélet, amellyel ez a leírás készült, talán némiképp pontatlan is az előadás, a lényeg azonban benne van: a Vargyas patak völgyében szétszórt nyári szállások szerepe,jelentősége a homoródalmásiak gazdálkodásában. Néhány oldallal később ugyanezeknek a szállásoknak az állatteleltető jellegét domborítja ki a gyakran uraskodva fogalmazó szerző: "Egy órai veszélyes út után feltűnik a Var­gyasvölgy, mezei lakjaival, hol a nyárban begyűjtött szénát, télben a marhák fellegelik, s volt rá példa, hogy sok éveken át laktak itt emberek, kiknek még az úrasztalát is itt kellett megteríteni."^ 1 Az anekdota ízü utolsó mondat félreértésre adhat okot. Nyilvánvaló, hogy itt nem kiköltözőkről, állandó havasi lakosokról van szó, hanem olyan férfiszolgákról, akik a marhák teleltetésével a tél nagy részét is a havason töltik, vagyis napjaik többsége a havasokon telik el. Kőváry László tudósításának megjelenése után négy évvel, 1846-ban tanulságos leírást készített a homoródalmási szállásokról jánosfalvi Sándor István: ,JÚmásnak legbecsesebb szénatermő helye ezen folyó melletti gyönyörű völgyében lévén, ezért azt házakkal és széna csűrökkel s körülötte vadállatoktól át nem hágható magas fa és vessző kerítésekkel úgy beépítették, hogy mind egy elszéledett havasi falu akképpen látszik a néző előtt. Itt ül az almási gazda néha egész népével és marháival több hetekig nyáron keresztül a széna csinálás miatt, s itt egész télen által is többire a ház tájának öregebb tagjai, vagy juhászai, s néha fiaik és leányaik is, gondot viselvén a számos juhokra és kecskékre. Hol a magos fővárban lévő kis házikókban, mellyekben a tűz mellett egy hosszú fabölcsö, szék, vagy ha kell, ágy a szegletben, cövek lábakon álló asztal s a fogason puska, csákány, fejsze és tarisznya teszik az egész készületet. A téli estéket jó tűz mellett, vagy csendes magányos mélázással, vagy erdei munkák, mint pl. ablakok, seprűk, kosarak, varsák, nyírfa­sótartók sat. csinálásával, vagy szomszéd kalibákból jött pajtásokkal való 312 NÉPSZ. 1912.629. 313 ZEP1. Házak listája 1916-ból; a zsigmondtelepi iskola ügye 1907-böl. su zEPl. A zsigmondtelepi iskola ügye. 315 PFH. 76-77. 316 KŐVÁRY László 1842. 97. 317 KŐVÁRY László 1842. 103.

Next

/
Oldalképek
Tartalom