Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 13. 2008-2009 (Kecskemét, 2010)

V. Múzeumi kiadványok - V. Székely György: Archaeologia Cumanica. Néhány gondolat a múzeum most induló új régészeti sorozatáról és annak elsőként megjelent kötetéről

V. Székely György: Archaeologia Cumanica...

Elvira szinte egész élete és életműve az egykori avarok földjéhez kötődik és az avarok földjéből előkerült kincsekre épült.

H. Tóth Elvira Kunágotán született, amely szintén kiemelkedő jelentőségű avar lelőhely. Fiatal debreceni régészként tárta fel a hortobágy-árkusi gazdag avar temetőt, majd férjével, Horváth Attilával Kecskemétre kerülve nyugdíjba vonulásáig avar lelőhelyek hosszú sorának feltárását vezette. Olyan jelentős temetőásatások fűződnek nevéhez, mint pl. Szabadszállás-Batthyány u., Kunszállás-Fülöpjakab, Kunpe- szér, Hetényegyháza-Mária út. Szerencsés kezű régésznek mondhatja magát, hiszen olyan sírleletek megmentésénél lehetett ott, mint a páratlan szépségű üvegpoharat rejtő szabadszállási sír, a gazdagon faragott csontlemezekkel díszített nyerget tartalmazó izsák-balázspusztai sír vagy a gyönyörű tarsolymezes kiskunfélegyházi harcos és a kecskemét-Sallai utcai rangos kora avar férfi sírja. És természetesen ott van minden régész álma, a mesés gazdagságú kunbábonyi avar kagáni sír, amelynek feldolgozása és publikálása egyben H. Tóth Elvira szakmai munkásságának betetőzése. De a szerencse kevés, ha nem párosul kitartással, kellő szakmai felkészültséggel, a szakma iránti alázattal, a hétköznapok csendes aprómunkájával. Elvira kitűnő szemmel, alapos megfigyeléssel végzett feltárásait nagy gonddal dokumentálta. Precíz, magas színvonalú sírrajzait tanítani lehetne a ma felnövő régészgeneráció számára is. Aprólékos, minden apró részletre kiterjedő tárgyleírásaiban érződik az iparművészi előélet, az anyaggal való szoros együttélés. Jóllehet nem voltak tanítványai, hiszen nem végzett oktatói tevékenységet, de a hozzá közel álló, vele együtt dolgozó fiatal kollégák sokat tanulhattak tőle. Mindenekelőtt hivatás- és tárgyszere- tetet, a gyűjtemény és az egész múzeumi intézmény iránt érzett felelősséget.

Elvira energiájából nemcsak a régészeti terepmunkára, a számtalan kisebb nagyobb leletmentés és helyszínelés elvégzésére futotta, a múzeumba került anyagot igyekezett rendezni, rendszerezni és lehetőség szerint feldolgozni is. Munkáira a tárgyszerűség, az objektivitás, a megalapozatlan elméletektől való tartózkodás a jellemző. A múzeumban őrzött leleteket, műtárgyakat magas színvonalú, igényesen megrendezett kiállításokon mutatta be a múzeumlátogatóknak. A kecskeméti múzeumban eltöltött több évtizedes munkásságának emlékét a régészeti leletek sokasága és számos publikáció őrzi.

Az elmúlt év decemberében szétküldött körlevelet követően 18 szerzőtől érkezett hosszabb-rövidebb kézirat, amelyekből Somogyvári Ágnes és e sorok írója állította össze ezt a kötetet. A H. Tóth Elvirát köszöntő írások szerzői között egyaránt megtalálhatók a hazai avar kutatás elismert személyiségei, a honfoglalás kori és középkori régészet meghatározó alakjai. Legnagyobb számban a népvándorláskorral és honfoglalás korral foglalkozó mai középnemzedék képviselteti magát a kötetben, de fiatalabb kutatók írásai is jelen vannak. H. Tóth Elvira személyén vagy tudományos munkásságán, kutatási területén keresztül szinte minden szerző és írásának témaválasztása is kapcsolódik az ünnepekhez. A kötet Laczkó János megyei múzeumigazgató köszöntőjével indul, amelyet Trogmayer Ottónak az ünnepekhez írt személyes hangvételű levele követ, felidézve benne a sok évtizedes szoros barátság emlékezetes pillanatait.

198